Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series)

Bernáth László: Sajtóelmélet és műfajismeret

elmélet használhatósága igen nagy mértékben személyiségfüggő, és a mi szakmánkban ugyanilyen jelentős a „médiafüggés" is, ami azt jelenti, hogy másképpen hasznosulhatnak az elméleti ismeretek egy bulvárlapban, egy értelmiségi elitlapban, egy folyóiratban vagy a kereskedelmi televíziózásban. De az elméleti alapok elsajátítása semmiképpen sem felesleges tudálékoskodás. Akkor mégis milyenek azok az általánosítható szabályok, amelyek elméleti alapokként felhasználhatóak? Vannak-e ilyenek egyáltalán, s ha vannak, mennyire korfüggőek, mennyire kötődnek bizonyos médiatípusokhoz az írott vagy az elektronikus sajtóban? Nem szeretnék, nem is tudok, valamennyi kérdésre válaszolni, de egynémelyikére megpróbálok feleletet adni. Műfajról - általában - csak akkor érdemes, akkor lehet beszélni, ha vannak felismerhetően azonos, akár tartalmi, akár formai jegyek. Csak ezek alapján lehet, műfaji értelemben, csoportokról beszélni. Ha vannak ilyen felismerhető, azonosítható elemek, akkor ezek és csak ezek lehetnek a keresett műfaji szabályok. Ezek egymásra épülő rendszere is általában meghatározható, ezért a gyakorlatban is felhasználható. Nem úgy, mint a matematika vagy általában a természettudomány törvényei, bár érdemes felfigyelni arra, hogy a fizika egyes, eddig elfogadott törvényeit ma sokan vitatják. (Nemrég láttam egy BBC-filmet a szobahőmérsékleten létrehozható magfúzióról, amit a tekintélyes fizikusok nagyobb csoportja képtelenségnek tart, mert szerintük ez ellentmond az atomfizika törvényszerűségeinek. Mások viszont esküsznek rá, hogy ez igenis lehetséges, bár még nem tudják pontosan a jelenség magyarázatát, de számtalan, a világ különböző laboratóriumaiban megismételt kísérlet igazolja, hogy ilyesmi létezik. S ennek azért van óriási jelentősége, mert ha a kísérleteken túl is megtalálják a hasznosítás technikáját, akkor az emberiség odahagyhatja a szenet és az olajat, mint eddig legfőbb energiaforrásait. A fizikusok vitájának tehát nem akármilyen tétje van.) A műfaji szabályok természetesen még vitathatóbbak, de léteznek és használhatóak. Az én elképzeléseim szerint valahogy úgy, mint a hagyományos sorvezető, ami a levélpapír alá rakva, lehetővé teszi, hogy szép, rendezett és egyenes sorokkal írjunk, mondjuk, a kedvesünknek - ha még egyáltalán írunk leveleket. Sokan, bizonyos gyakorlat vagy jó megfigyelőkészség alapján, a műfaji „sorvezető" nélkül is elég megbízhatóan írnak hírt, tudósítást, riportot vagy publicisztikát. Ám éppen a kezdők, a tanulók számára egy ideig nagyon használható „segédeszköz" a műfajismeret sorvezetője. Ezzel összefüggésben felmerülhet, hogy törekedni kell-e ezeknek a szabályismereteknek az egységesítésére az oktatásban? Törvénnyel, egyébként sem létező külső erőszakkal, előírásokkal nem lehet és nem is szabad és nem is érdemes 178