Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series)

Martin József: A médium mint jelkép

Martin József A médium mint jelkép Olyan kérdésre keresem a választ, amelyet ritkán teszünk föl, mégpedig azért, mert vizsgálódásom tárgyát a múló idő szinte pillanatokon, de egy napon vagy héten belül jobbára elavulttá teszi. Merhetjük-e feltételezni azt, hogy egy-egy napi- vagy hetilap - esetleg rádióadás - a napok, évek és évtizedek, olykor évszázadok sodrában mintegy függetlenedik aktuális tartalmától, s jelképévé válik egy irányzatnak, értékrendnek, esetleg társadalmi modellnek? Az Egyesült Államokban élő John Lukacs, vagyis Lukács János így meséli el találkozását az amerikai követségi első titkárral, rövid néhány héttel a második világháború befejezése - vagy ha tetszik a felszabadulás után. Tudatosan használom mindkét kifejezést, mintegy alátámasztandó Bibó egykori megállapítását, amely szerint a magyar közvélemény a háború befejeződésének hazai eseménysorát nem egységesen ítélte meg, s ítéli meg mind a mai napig. A fiatal és angolul már akkor jól beszélő Lukács, miközben fölajánlotta szolgálatait az amerikai missziónak, a követségi első titkár dohányzóasztalán megpillantotta a Time és a Life magazinokat - ez utóbbi, teszem hozzá, azóta már megszűnt. Kérésére a diplomata fölajánlja, válogasson kedvére a „pazar folyóiratokból." Maga John Lukacs így emlékszik: „Úgy éreztem, hihetetlen akciót hajtok végre. Magamhoz öleltem egy csomó Life és Time magazint. Diadalmámorban tértem haza. Fűtetlen lakásunkban, ahol állt a por, és a szegénység lehangoló szaga terjengett, ezzel toppantam hervadt szépségű, anglomán édesanyám elé: - Nézd, mit hoztam! - Felragyogott az arca. Nem akart hinni a szemének, hogy a fia ilyen szerencsével járt" (Lukacs 2001: 111). Azt hiszem, nem tévedek, ha úgy gondolom, hogy a Time és az azóta megszűnt Life magazin Lukács számára - függetlenül azoknak a számoknak tartalmától - egy másik világ jelképeként ragyogott föl, a szabadságot és a prosperitást jelképezte a szellemileg is kiéhezett, a szenvedésektől és a nyilas propagandától megfáradt értelmiségi számára. Ebben az értelemben gondolom, hogy bizonyos újságok, s talán rádiók is, egy-egy értékrend, fölfogás, világfolyamat jelképévé válhatnak. Ezzel a föltevéssel egyetért Németh G. Béla professzor, aki a magyar sajtótörténet hajnaláról szólván a Kossuth-féle Pesti Hírlapot egyfajta „szabadság- és parlament-jelképnek" nevezte. (Szóbeli közlés.) Az üzleti alapú sajtó csak jóval később, a kiegyezés után alakult ki, s ebben az időszakban legalább háromnégy nagy lap verseng az olvasókért. Az első világháború előtt és alatt a Pesti Hírlap igazi értelmiségi lap volt. A második világháború küszöbén 104