Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Bárányné Szabadkai Éva: Dr. Kollár Zoltán "periférikus fejlődés és latin-amerikai alternatívák" cfmű akadémiai doktori értekezésének védéséről

tározó és ellentmondásos szerepet játszott Latin-Amerika fejlődésében. A múlt században a latin-amerikai állam liberális gazdasági magatartást követett és fontos szerepet vállalt magára azzal, hogy a 19. századtól kezdve rendszeresen eladósodott, elősegítve az eredeti tőkefelhalmozódást és a folyamatos tőkeképződést. Nagyon fontos és meghatározó szerepet vállalt a föld magántulajdon-rendszerének megerősödésében, a latifundiumrendszer újabb lendületének a biztosításában is. Hangsúlyozza, hogy a külföldi tőke kereskedelmi expanzióval, hitelnyújtással és közvetlen tőkebevonással függőségbe hozta Latin-Amerika gazdaságát, így intenzívvé tette a világgazdasági konjunktúrától való függőségét és érzékenységét. Az 1929/33. évi világgazdasági válság következményeinek felszámolásakor vállalt ismét meghatározó szerepet az állam. A keynesi ihletettségű gazdaságpolitika új fejlődési szakaszt nyitott meg a térségben. Ezen belül kiemelkedőnek tartja a jelölt az állam fokozódó jövedelemújraelosztó szerepét, a keresletserkentő pénzügyi politikáját és a költségvetési deficit egyensúlytalanságok árán megfinanszírozó politikáját. Kiemeli továbbá, hogy az importhelyettesítő iparosodáshoz alkalmazkodó zárt gazdasági modell kiépítése és szigorú védelme, valamint az állami szektor fokozatos expanziója megterhelte a költségvetést, a fizetési mérleget és számtalan egyensúlytalanság okozója lett. A latin-amerikai országok gazdasági életének két meghatározó sarkköve volt századunk első felében. Az egyik a gazdaság monoexportáló jellegének fenntartása, a másik az importhelyettesítő iparosítás, amely Öncélúvá vált. A kiépülő ipart a külső piactól függővé, nemzetközileg pedig versenyképtelenné tette. Ezek következményeként ez az ipar még az ipari forradalom követelményeinek sem felelt meg és nem vált sem a piacbővítés, sem az egységes, integrált tőkés gazdaság megteremtőjévé, sőt, megakadályozta még az ilyen irányú fejlődést is. Az így létrejött gazdasági szerkezet piaci feszültségeket okozott, a gazdaságot pedig instabillá tette. A latin-amerikai országok képtelenek voltak feloldani az ellentmondásokat és gazdasági rendszerük fejlődést gátló, önkorlátozó lett. A térség országai fejlődésének ciklikusságát nemcsak a nekilendülés és a visszaesés váltakozásával, hanem a gazdaság egyensúlyzavarai intenzitásának módosulásaival is jellemezhetjük. Latin-Amerika gazdaságának huszadik századi fejlődéstörténetében világosan meghatározhatók a szakaszváhás időpontjai, amelyekben meghatározó szerepet játszottak a világgazdasági hatások. Az első ilyen fordulópont az 1929/33. évi válsághoz kapcsolódik, majd az 1950-es, 1960-as évek következtek. Ekkor gazdaságuk már képtelen volt a 83