Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Bárányné Szabadkai Éva: Dr. Kollár Zoltán "periférikus fejlődés és latin-amerikai alternatívák" cfmű akadémiai doktori értekezésének védéséről

válságból csupán konjunkturális eszközökkel kilábalni, -- szerkezeti változtatásokra is szükség volt. Az akkori modernizációs stratégia fontosabb elemeiként említi a szerző a korlátozott agrárreformot, a differenciált és megfelelően preferált tőkeimport szorgalmazását úgy, hogy mérsékeljék a nyomasztó amerikai függőséget, a piac bővítését nemzetközi integrációval stb. Ezek azt eredményezték, hogy a 60-as évek végétől, a növekedési ütemet tekintve, kedvező szakaszba jutott Latin-Amerika. Országai némelyikében mélyreható politikai változások mentek végbe, forradalmak, ellenforradalmak váltakoztak és kibontakoztak fejlődési alternatívák is. A nemzetközi társaságok latin-amerikai beruházási politikája is fordulatot vett, de mindez nem oldotta meg a latin-amerikai gazdaság gondjait. A következő szakaszváltás elmaradt, mert nem vették észre, hogy az iparilag fejlett országok gazdasági szerkezete, termelésük technikai alapjai egy egészen új rendszer felé kezdenek kimozdulni, Az 1970-es évek elejének világgazdasági válságát a fejlett tőkésországok radikális szerkezeti átrendeződése és természetesen piacvédelme kísérte. Az 1980-as évek elejének világgazdasági válsága a még meg nem oldott korábbi válság folyományának tekinthető, de a válságidőszak átvészelése egyben új fejlődési szakasz feltételeit erősítette meg az iparilag fejlett országokban, — Latin-Amerikát sokkhatásként érték a világgazdasági változások következményei. Nyomatékossá vált az, hogy a világgazdasági változásokra való reagálást Latin-Amerika végképp nem kerülheti ki. Azonban, amikor megfogalmazódott a világgazdasági változásokhoz való alkalmazkodási igényük, akkor már nem tudtak alkalmazkodni ezekhez a változásokhoz, mert a világgazdasági változások negatív latin-amerikai következményeit kellett elhárítani. Kényszerstabilizációra kényszerültek és ezzel megakadályozták azt, hogy modernizálják gazdaságukat. Kihívások és dilemmák az értekezés második részének a címe, ahol Latin-Amerika "elveszett" évtizedével, vagyis a 80-as évekkel foglalkozik a szerző. Latin-Amerika -- mint ismeretes -- az 1980-as évek elejére a világgazdaság egyik legkritikusabb övezetévé vált. Gazdasági nehézségeiket nemcsak eladósodottságuk, hanem az infláció gyorsulása, a munkanélküliek számának emelkedése stb. is jelzi. A szerző a következőképpen csoportosítja a válsággerjesztő tényezőket: történeti, strukturális, intézményi, a követelményeknek meg nem felelő gazdaságfejlesztési stílus. Hangsúlyozza, hogy az egyensúlytalanságok közvetlen tényezői utalnak az egyensúlytalanságok kialakulásának mechanizmusára is. Az okokat a következőkben jelöli meg: elégtelen mezőgazdasági kínálat, cserearányromlás, alacsony megtakarítási hajlandóság, költségvetési deficit, 84