Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Bárányné Szabadkai Éva: Dr. Kollár Zoltán "periférikus fejlődés és latin-amerikai alternatívák" cfmű akadémiai doktori értekezésének védéséről

záció társadalmi-gazdasági feltételei pedig alig érzékelhetők ma Latin-Amerikában. A szerző végül megállapítja, hogy a "szerkezeti válság" nem más, mint az addigi fejlődési modell válságba jutása, vagyis a megoldás azt is jelenti, hogy az eddigiektől eltérő fejlődési utat kell keresni. A szerző hipotézisének, illetve kutatási eredményeinek rövid összefoglalása után térjünk át a dolgozat vázlatos ismertetésére. A Periférizálódás és fejlődés válságban című első részben 1492-től 1980-ig áttekinti Latin-Amerika történelmét és megállapítja, hogy mivel gazdaságának és a világgazdaságnak a szerkezeti tényezői és konjunkturális folyamatai többször kerültek ellentmondásba egymással, ezért meg kellett teremteni az egymáshoz illeszkedésük feltételeit. Ez azonban nem ment egykönnyen és mai gondjai is erre vezethetők vissza. Rámutat arra, hogy Latin-Amerika periférizálódása történetét taglaló, formációelméleti alapállású írások jó része két álláspont körül kristályosodott ki. Az egyik szerint a térség jelenlegi társadalmi-gazdasági szerkezetét a világkapitalizmus hozta létre, míg a másik álláspont szerint a tőkés fejlődést tiszta feudalizmus előzte meg. Mintegy a két álláspont egyoldalúságát kiküszöbölve a szerző hangsúlyozza, hogy "a gyarmati korszak tartalma a feudális rendszer sajátos változatának átültetése és formálódása, valamint a (nemzetközi) tőke "formális" uralmának kialakulása Latin-Amerika felett, politikai formája pedig Latin-Amerikának a spanyol és részben portugál gyarmati rendszerben való alávetettsége".

3 Latin-Amerikában a múlt században kibontakozó kapitalizálódás két tendencia egymásra hatásának eredménye volt, nevezetesen, az autochton kapitalizáció, amely nagyon gyenge belső akkumulációs bázison, az államnak viszonylag erős szerepén alapult, és az európai tőke expanziója. Ezek a tendenciák, amelyben a külső tényező játszotta a meghatározó szerepet, nem hoztak létre egységes tőkés gazdálkodási rendszert. A kifejlett tőke képes volt árutermelő és jövedelem-elvonó rendszerébe vonni a nemtőkés gazdaságokat, — lehetetlenné téve a nem árutermelő gazdaságoknak az árutermelővé válását, vagyis olyan hierarchikus rendszert hozott létre, amely képes volt fenntartani a gazdaság dezintegráltságát. A korlátozott kapitalizáció több elemét megőrizte a gyarmati Latin-Amerika gazdasági rendszerének. A latin-amerikai fejlődést máig jellemzi a szerves és a szervetlen kapitalizáció kölcsönhatása, viszont ez a fejlődési kombináció nem követeli meg a kapitalizáció teljessé válását. Ennek a "fejlődésnek" volt a következménye a gazdasági szerkezet eltorzulása. A továbbiakban a szerző kifejti, hogy az állam és a külföldi tőke megha82