Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Fekete Ferenc: A kooperáció és a privatizáció néhány gazdaság-elméleti összefüggéséről

iért. Gazdasági megfontolásokból egyes szövetkezetek szelektálni szeretnék tagságukat és gyakorlatilag kizárják a kisebb gazdasági erejű tagokat azzal, hogy kedvezményezett elbánást garantálnak a nagyobb üzleteket ajánló terme­lőknek és potenciális ügyfeleknek. Ily módon az egyenlőség alapelvét a gyen­gébbeket illetően az alávetettségi helyzet válthatja fel. A szövetkezés új formáiban könnyen megoldható lehet az aktfv szelek­ció. Például az Európai Közösség egyes országaiban alakuló termelői szövet­kezések (amelyek állami támogatásban is részesülnek), küszöbértéket állapíta­nak meg olyan minimális méretek formájában, amelynél kisebb termelés, il­letve értékesítés esetében nem lehet valaki szövetkezeti tag. Ez persze határo­zottan szemben áll a régi szövetkezeti elvekkel, s nehezíti a társadalmi diffe­renciálódás és polarizálódás elleni trendek érvényesülését. Az agrár-főfoglalkozású tagság csökkenése és a technológiai változások okozta koncentráció a szövetkezetekben nemcsak a fizikai távolságot növeli meg a szövetkezők és kooperatív szervezeteik között, hanem egyfajta "lelki­szellemi távolságot" is létrehoz. Gyengül ezzel a szövetkezeti kapcsolódás és belső kohézió, amelyet az elkülönült magánvállalatokhoz képest a szövetkezés felsőbbrendűségének, előnyének egyik alapvető tényezőjeként tartottak szá­mon. A nyugat-európai mezőgazdaság az a szektor, amely legutoljára integrá­lódik be a magas szinten fejlett, iparosodott tőkés gazdaságba. Ez az integráló­dás jelentős időeltolódással és sajátos formában, nehézségekkel és fájdalmak­kal megy végbe. A technikai modernizáció és a belterjesített termelés katali­zálta vagy meggyorsította a mezőgazdaság strukturális változásait, ide értve a szolgáltatások és az intézmények, köztük a szövetkezetek átalakulását. A fejlődő országok tapasztalataiból 8 egyértelműen lehet következtetni arra, hogy a szövetkezeteknek, mint alternatív formának a megtervezésekor, létre­hozásakor és természetesen átalakításakor különféle tényezők mérlegelése vál­hat döntő fontosságúvá. A szövetkezeteknek nemcsak rendszeres jövedelmet kell teremteniük tagjaiknak, hanem jól kell megoldaniuk az ösztönzési felada­tokat. A szövetkezeti karaktert úgy kell érvényesíteni, hogy ne szenvedjen csorbát a teljesítményeknek és ráfordításoknak, a jogok és a kötelességek érvé­nyesülésének elszámolhatósága. E követelmények kialakítására javasolják a kétszintű szövetkezést. Alapszinten a szervezet eredményesen törekedhet az ösztönzési feladatok megoldására és annak a célnak az elérésére, hogy ele­gendő jövedelmet hozzon létre tagjai számára. A második., másodlagos szinten a viszonylag kis csoportok kooperatív szervezete az oszthatatlan (indivisibilis) gazdasági problémákra Összpontosíthatja a figyelmét. A fejlődő országok tapasztalataiból úgy tűnik, hogy a másodlagos szö­vetkezetek a következő tevékenységeket láthatják el eredményesen: 29

Next

/
Oldalképek
Tartalom