Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Daubner Katalin: Az izraeli mezőgazdasági fejlődés néhány tanulsága

Következtetések a gazdasági struktúráról A szövetkezetek Izraelben a mezőgazdasági fejlődés élvonalába tartoztak. Az agrárgazdasági intézmények és a technológiai haladás jelentős része a szövetkezeti erőfeszítéseknek köszönhető. A moshavok és a kibucok évtizedeken át megfelelő jövedelmi szintet értek el és stabil szövetkezeteket tartottak fenn. A késő, 1970-es évek különösen kedvezőek voltak a szövetkezeti mezőgazdaság számára. Nagy összegű tiszta vagyont tudtak felhalmozni. Ennek forrása részben a hitelhez való könnyű hozzájutás, részben pedig a negatív reálkamatlábakból adódó inflációs nyereség volt. A későbbiekben kialakult inflációs szorításból csak azok a kibucok és moshavok tudtak kiszabadulni, amelyek ésszerűen gazdálkodtak és nem bonyolódtak felelőtlen kockázatvállalásba. Ugyanakkor a szövetkezeti tevékenység gyengéi és a paternalista vonásokat mutató kormányzat? politika viszont az adósságállomány komoly növekedését eredményezte és ezáltal pusztító válsághoz készítette elő a talajt. Elképzelhető, hogy Izraelben a jövőben a kormányzati magatartás és a társadalmi légkör megváltozásával a szövetkezés alul marad a mezőgazdasági szervezetek magánformáival szemben. A különböző országok tapasztalatai azt mutatják, hogy az agrártermelés nagy része -ha nem is az egésze - családi gazdaságokban megy végbe. A nagyméretű gazdaságokkal szemben a családi farmok sok előnnyel rendelkeznek. Először is minimalizálják a tranzakciós költségeket. A munka rövid távon fix tényezőnek tekinthető egy-egy farmon, ezért a termékösszetételt ennek figyelembe vételével határozzák meg. A másik előnyt a hatékonyan diverzifikálható tevékenységstruktúra jelenti, míg a nagyméretű gazdaságoknak inkább a monokultúrás termelésben van létjogosultságuk. A családi farmok mérete természetesen nem állandó, hanem a külső adottságok függvényében változhat. Ezt empirikus vizsgálatok is igazolják. Az USA-ban például 1929 és 1982 között az átlagos farmnagyság 61 hektárról 180 hektárra, tehát közei háromszorosára nőtt, miközben az egy gazdaságra jutó output 4,5-szeres lelt. A növekedés okainak vizsgálatára a Cobb-Douglas termelési függvényt használták. A függvény kitevőinek összegére 1,28 értéket kaptak. Ebből elméletileg az következne, hogy a farmok növekedése a méretgazdaságosságnak tudható be. (A méretgazdaságosság olyan előnyöket, megtakarításokat jelent, amelyek abból származnak, hogy a termelés bővülése során az összköltség kevésbé nő, mint a kibocsátás.) Ha viszont érvényesülne a méretgazdaságosság, akkor -- további elméleti következményként — negatív földjáradéknak kellene képződnie. Ezt azonban nem bizonyították a tapaszta18