Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Daubner Katalin: Az izraeli mezőgazdasági fejlődés néhány tanulsága

latok, tehát valójában a méretgazdaságosság nem jelentős. Akkor viszont hogyan magyarázható az előzőekben említett gyors növekedés? Úgy, hogy a farmerek gyorsan reagálnak a termelési tényezők - nemcsak abszolút, hanem relatív -- árváltozásaira, s ennek függvényében alakítják ki tevékenységük optimális méretét. A földnagyság, a tőkenagyság és a felhasznált munkamennyiség a termelési struktúrától és a farmon kívüli foglalkoztatási lehetőségektől függ. Az USA-ban 1930 és 1970 között a gépbérleti díj évente 1 százalékkal csökkent az alternatív munkaköltségekhez képest. Erre úgy reagáltak a farmerek, hogy növelték a gép/munka hányadost, azaz több gépet alkalmaztak. Ezek kihasználása viszont csak nagyobb földterületen volt gazdaságos, tehát növekedett a farmnagyság. Amikor az 1970-es években megváltozott a helyzet és a géphasználat költségei nőttek, a farmterület növekedése megállt. Az 1980-as években újból nőtt a farmok mérete, mert a reálbérek növekedése meghaladta a gépbérleti díj emelkedését. (Ismeretes olyan felfogás is, amely szerint a föld és a tőke - bár implicit módon - külső adottság, és a farm méretét kizárólag a munkaallokáció határozza meg. Ez a feltevés azonban csak rövid távra bizonyul igaznak.) Szövetkezeti tanulságok A legutóbbi 2-3 évtizedben Izraelben a szövetkezeti szektor intenzíven fejlődött. A moshavok és a kibucok új technológiákat honosítottak meg, gyorsan reagáltak a piaci viszonyok változásaira, és olyan újszerű mezőgazdasági szolgáltató hálózatot építettek ki, amelyet a farmerek és képviselőik működtettek. E fejlődésben nagy szerepet vállalt a hi tel szövetkezés. Ugyanakkor a "könnyű pénz" kormányzati politikájával együtt túldimenzionált expanziót, túlhajtott beruházásokat és az adósság válságos méretű felduzzadását érték el. Túlságosan sokat fektettek a kiegészítő szolgáltatásokba, a lakásépítésbe és a tartós fogyasztási javakba, ezért az indokoltnál kevesebb megtakarítás képződött. A jóléti veszteségeknek csak egy részét viselték a farmerek, az igazi vesztesek az adófizetők és a bankok voltak. A jövőbeni veszteségek megoszlása attól függ, hogyan oldják meg a jelenlegi válságot. Lehet, hogy az adófizetők újból rosszul járnak, de lehetséges az is, hogy a bankoknak és a farmereknek kell megosztani a veszteségeket, mégpedig ma még előre nem látható arányban. Nem lehetetlen, hogy a hiteiszövetkezés teljesen megszűnik Izrael családi farmjai számára. Az viszont bizonyosnak látszik, hogy a pénzügyi tevékenység jelentősen eltérő módon alakul a moshavokban az 1986 előtti működési módhoz képest. A farm befektetéseinek zöme az ültetvényekbe és az állatállományba irányul, s most már a moshavon belül a tagok egyéni hitelfelvé19