Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Daubner Katalin: Az izraeli mezőgazdasági fejlődés néhány tanulsága

A pénzügyi válság A mezőgazdaságban 1985 végén tört ki a pénzügyi válság. A szövetkezeti szektor a túlzottan magas reálkamatlábak miatt nem tudta teljesíteni adósságszolgálati kötelezettségét, a kormányzat viszont — a restrikció miatt nem volt képes átvállalni e terheket. A legtöbb regionális szövetkezet és sok moshav-szövetkezet csődbe jutott. A mezőgazdasági termelés ugyan folytatódott, de már magánhitelek és a farmerek saját pénzügyi forrásai segítségével. Ez azonban nem hozott megoldást, hiszen a bankok és a többi hitelező továbbra is követelték a kölcsönök visszafizetését. Az ellátó szövetkezetek tagszövetkezetei részére többnyire nem saját adósságuk jelentette a legnagyobb terhet, hanem részesedésük a kölcsönös kötelezettségekben. Fedezniük kellett a moshavban vagy a regionális szövetkezetekben nagyösszegű kölcsönöket felvevők adósságait. Hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a mezőgazdaság nem képes adósságszolgálatait és hiteleit teljes egészében visszafizetni. Újból kormányzati beavatkozásra került sor, hogy a bankok és a moshavok, illetve kibucok adósságait rendezzék. A megegyezések már kialakultak ugyan, de végrehajtásuk lassú, mert az agrárszektor sok gazdasági szereplője még mindig reménykedik abban, hogy politikai támogatást kapnak a számukra kedvezőbb rendezéshez. Egyértelműen megállapítható, hogy a pénzügyi válság legnagyobb vesztese a szövetkezés. A moshavok által alkotott társaságok nagy része megszűnt szövetkezetként működni és a legtöbb ellátó szövetkezet abbahagyta pénzügyi közvetítő funkcióját. Gyakorlatilag lehetetlen hitelgaranciákhoz jutni és a bankok óvatos kölcsönzőkké váltak. A válság nyomán kialakult változások eltérő mértékben hatottak a mezőgazdaság egyes szektoraira. A moshavokban dolgozó gazdagabb farmerek biztosítékokat, fedezetet nyújthatnak a felveendő hitelekre, mert magántulajdonuk és megtakarításaik jelentősek. A szegényebb tagok viszont csupán földjeiket ajánlhatnák föl erre a célra, de -- mint már szó volt róla -- ezek nem fogadhatók el kölcsönfedezetként. Számukra ezért az a lehetőség marad, hogy farmon kívüli munkát vállalnak. Ha kilépnek a szövetkezetből és mindegyikük külön gondoskodik önmagáról, akkor is megmarad a moshav mint faluközösség. A kibucoknál azonban más a helyzet, mert a válság jobban sújtja őket hosszabb távon. Ha ugyanis a tagok elhagyják a szervezetet, akkor a kibuc meg fog szűnni. Ez az oka annak, hogy a kibucok egy részében strukturális és funkcionális reformokkal kísérleteznek a fennmaradás érdekében. 17