Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Daubner Katalin: Az izraeli mezőgazdasági fejlődés néhány tanulsága

lelő jövedelmet biztosítson az ott dolgozóknak, hanem egyidejűleg javítsa, illetve biztosítsa az élelmiszer-ellátást és fenntartsa a vidéki népességet. E célok létjogosultsága onnan datálódik, amikor Izrael mezőgazdasága éveken át a pénztelen és a gazdálkodási gyakorlatot nem ismerő bevándorlókra épült. Ekkor természetesnek tűnt az állami támogatás az árak és a kereskedelem területén is. A kormányzat a tervezésbe és a közszolgáltatások kínálatába is beavatkozott, jelen volt a vidéki élet csaknem minden szegmensén, főleg a szövetkezeti mezőgazdaságban. A termelés oldalán a politikai célok megvalósításának fő eszköze az értékesítő intézmények szervezete volt. Ezek részlegesen demokratikus testületek, amelyeknek kinevezett tagjai a termelőket, a kereskedőket és a fogyasztókat képviselik. Felelősek a termelés, az értékesítés, az export ellenőrzéséért és az ártámogatások elosztásáért, A tervezés és a támogatás szorosan összekapcsolódik. Csupán az állattenyésztési termékeket támogatják rendszeresen, így lehetővé válik a kibocsátás hatékony ellenőrzése. Ennek eredményeként stabil árakon bőséges kínálatot biztosítottak, amely a tenyésztőknek megfelelő jövedelmet nyújtott. A támogatást nem élvező zöldség- és gyümölcsfélék termelését viszont nem tudják ellenőrizni. A támogatás ténye és színvonala tehát egyben a mezőgazdasági tervezés hatékonyságát is meghatározza, bár a támogatások nagysága nem állandó. 1986-ban például az 1984. évinek csak az egytizedét tette ki. A mezőgazdasági szövetkezetek éveken át jelentős állami hitelt kaptak, amely megszokottá vált számukra. A moshavok és a kibucok nagy összegű hiteligényét a bankok minden további nélkül kielégítették, mivel mindannyian bíztak abban, hogy súlyos nehézség esetén a kormány megmenti őket. Ez az elvárás oda vezetett, hogy indokolatlan kockázatvállalásra és megalapozatlan hitelfelvételekre is sor került. E "morális hazárdírozás" problémáját felismerte ugyan a kormány, de fenn akarta tartani politikáját anélkül, hogy visszafogta volna a mezőgazdasági hiteleket a 70-es évek végén, amikor Izrael globális hitelbővítést hajtott végre. Az infláció felgyorsulásával azonban a 70-es és 80-as években kritikus lett a helyzet. A kamatlábak növekedése lemaradt az inflációhoz képest, sőt sok kölcsönfajta reálkamata negatív előjelűvé vált. Egyre nyilvánvalóbbá vált a nagymértékű hitelellátás és a szövetkezeti pénzügyi közvetítés gyenge pontjainak egymást erősítő hatása. Mind a kibucokban, mind a moshavokban hatalmas adósságterhek halmozódtak föl. 1985 júliusában komoly központi intézkedésekkel állították meg az inflációt, s megszigorították a monetáris politikát. Mindezek következtében a reálkamatlábak nagyon magas szintre emelkedtek. 16