Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Kovács Endre: A liberalizmus (újra-)elfelejtett értékei

folyamat áttekintése azonban szerinte nem tartozik e problémák közé, hiszen "épp a munkamegosztásnak a modern feltételek közepette létrejött komplexitása teszi a versenyt az egyetlen módszerré, amely képes megvalósítani az ilyen koordinációt. A hatékony ellenőrzés vagy tervezés nem vetne föl nehézségeket, ha a feltételek olyan egyszerűek volnának, hogy egyetlen személy vagy testület megbízhatóan áttekinthetné az összes lényeges tényt..." Ezt a koordinációt egy "személytelen mechanizmus", az árrendszer biztosítja, de -- figyelmeztet a szerző ~ az árrendszer csak a verseny túlsúlya esetén teljesíti ezt a funkciót, vagyis ha az egyénnek alkalmazkodnia kell az árváltozásokhoz, tehát képtelen ellenőrizni őket. Van egy másik elmélet, amelyik nem azt állítja, hogy a monopólium szükséges rossz, amelynek növekedése a tőkés gazdaság és a technológiai fejlődés elkerülhetetlen velejárója, hanem épp ellenkezőleg, azt, hogy monopóliumok révén biztosítható a verseny elleni védelem. A verseny kizárásával ugyanis olyan célok is megvalósíthatók, amelyeket a verseny nem tett volna lehetővé. Nem vitás, hogy egy ilyen "kedvező" állapot nagyon sok politikus és egyes szakértők számára vonzónak tűnhet, hiszen minden szakterület, minden érdekcsoport rendelkezik olyan tervekkel, eszményekkel, amelyeket viszonylag rövid idő alatt meg lehetne valósítani, ha az emberiség - vagy egy adott társadalom - egyetlen céljává lehetne tenni őket. A szerzőnek már a negyvenes évek elején kellő mélységű tapasztalatai lehettek a tekintetben, hogy "a társadalmat igen türelmetlenül, mindenáron tervezni akaró emberek a lehető legveszélyesebbekké - a mások terveivel szemben rendkívül intoleránssá -- válnának, ha mindezt meg is engednék nekik". A monopóliumok és a monopolizálható akaratok létrejötte tehát Hayek szerint egyáltalán nem gazdasági szükségszerűség, hanem politikai és hatalmi játszmák veszélyekkel terhes következménye,, amelyekkel szemben ezért nemcsak gazdasági és tudományos, hanem politikai eszközökkel is fel kell lépni a liberalizmus, az egyén szabadságának védelmében. Ő maga -- mint az első kiadás előszavában írja - épp azért tartotta a könyv megírását elháríthatatlan kötelességének -- noha félre kellett tennie miatta egy olyan művet, melynek megírására felkészültebbnek érezte magát —, mert a gazdasági szakemberek többségét már "magába szippantotta a hadi gépezet, hivatalos pozíciójuknál fogva hallgatásra vannak ítélve, s ennek következtében a szóban forgó kérdésekben szinte ijesztő mértékig amatőrök és rögeszmékkel terhelt emberek irányítják a közvéleményt, olyanok, akik vagy önös érdekeiket követik; vagy kedvenc világmegváltó csodaszereiket árusítják". A piaci verseny kíméletlenségével szembeszegezett szociaiisztikus elméletek másik -- általam ittkiragadott — fontos tétele a fogyasztói oldalon a 99