Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Hekli József: Vázlatok a mai kelet-német drámáról, színházról (Drámai arcélek)

A gondolatgazdag, pszichológiailag és dramaturgiailag jól megszerkesztett dráma befejezése is csattanós. A zárójelenetben feltűnik egy másik nagy porosz, Bismarck, a vaskancellár, aki ugyancsak tisztázni szeretné saját "ügyét" az újkori történészekkel. Mint Voker Braun "Átmeneti társadalomijából, úgy Claus Hammel "Jöimek a poroszok"-jából is fantasztikus "produkciót" — így divatos ma a színházi előadást nevezni — hozott létre a Maxim Gorkij Színház Karl Gassauer vezetése alatt. Az invenciózus rendezőnek méltó partnerei voltak a tehetséges színészek. A sok kitűnő alakítás közül is magasan kiemelkedik Luther szerepében Jochen Thomas, aki a nagyhatású egyházi személyiség választékos bölcsességét és úri mivoltát eredetien ötvözte a modern alkalmazkodással, a fölényes megértéssel. A szinte eszköztelen játéka, csupán finoman jelző gesztusai iskolateremtő értékkel bírnak. A II. Frigyest alakító Kurt Radeke és a professzornőt megformáló Gisela Rimpler játéka is nagyszerű. A hatvan felé közeledő Claus Hammel termékeny drámaíró, szinte minden évben újabb művel jelentkezik, s ha akadnak is közöttük halványabbak, erőtlenebbek, irodalmi munkásságának egésze a legjelentősebb német szerzők sorába emelte. Claus Hammel még színikritikákban próbálgatta tehetségét, Volker Braun első versikéit farigcsálta, amikor Heiner Müller (1929) már megírta első tandrámáját, "A normagyilkos"-t, amelynek mondanivalója évtizedek múltán is érvényes és tanulságos. A mű, amely látszólag egy sablonos termelési dráma, arról szól, hogy a társai által árulónak, normagyilkosnak bélyegzett, élenjáró kohóépítő munkás, Balke a körülményekkel dacolva és a veszélyt is vállalva be akarja bizonyítani, hogy leállás nélkül is kijavítható, átépíthető az izzó kohó. Bár adódnak bonyodalmak a termelés technikai és tárgyi nehézségeiből, a munkások többsége is ellenzi a tervet, a valódi okok — világosabban ellentétek — sokkal mélyebb gyökerűek. A termelés körülményeit taglaló párbeszédek a kizsákmányolás új keletű változatát meghonosító rendszert kérdőjelezik meg, s kihallik a drámából, hogy szakadás keletkezett a meghirdetett elvek és a valóság között. Heiner Müller "Normagyilkos"-ának társadalomelemzése napjainkig aktuális, hiszen a jeliem és a funkció kapcsolatát, a hatalmi struktúrák elidegenedését, a manipulációk mechanizmusát vizsgáló darab tanulságai máig hatnak. Jelentős a színmű azért is, mert a sematikus ellenségképet imputáló, értelmiségellenes tucatdrámák korszakában Heiner Müller merészen friss hangot ütött meg, s a tárgyiíagosabb társadalomábrázolásra tett kísérletet. 110