Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Zimányi Árpád: Szókincstani vonatkozású nyelvművelő cikkek a napi- és hetilapokban 1945 és 1985 között

tartozó argó jellegű szavak kiszabadultak szűk használati körükből, és sokkal általánosabbá váltak. Néhány közülük valóban elvesztette jassznyelvi sajátosságát, hangulatát. 2.4.1. Példák. A cikkekben a hatvanas évek közepéig rendszeresen kifogásolták az alábbiakat: alma, almás, balhé, csaj, duma, haver, meló, pacák, srác, szia (figyelemre méltó az Élet és Irodalom 1985. 4., 6. és 7. számában lezajlott vita a legutóbbi szóalakról). 2.4.2. A nyelvet szegényítő elemek föltárása után — kiváltképp a hetvenes évek második felétől kezdve — a durvaságok elleni hadjárat lett a nyelvművelők és az író, újságírók munkálkodásának egyik fő területe. Illyés Gyula figyelmeztetése még idejekorán hangzott el, de sajnos pusztába kiáltott szó maradt (1968).*^ A trágárság, a nyelvi mocsok ~ amit mind többen kötnek össze a magatartáskultúra hiányosságaival, a műveltség fogyatékosságaival — annyira elárasztotta mindennapjainkat, hogy 1985-ben kilenc írásnak adott témát. Szilágyi Ferenc ismét Illyés Gyulát idézi: "Az obszcén szavak terjedését azok próbálják meg nyelvi demokratizálódásként értelmezni, akik az alacsonyt a népben összetévesztették az aljassal."*

7 Az ilyeneket nevezi Bodor Pál "a beszéd garázdáinak".*** A durvaság egyaránt pusztít az irodalomban, a filmekben, az ifjúság nyelvében, ezért lenne szükség az illemtanra — hangsúlyozza négy cikk 1985-ben (ÉszakMagyarország, Magyar Nemzet, Kelet-Magyarország, Petőfi Népe). 2.5. Az ifjúság nyelv. A fiatalok nyelvhasználata különleges helyet foglal el a csoportnyelvek sorában. Átmenetet képez a köznyelv és az argó között, ugyanis fölhasználja az utóbbi egyes elemeit, de tőle elütő, egyedi sajátosságai is vannak. A cikkek alapján levont fenti következtetés részben fedi, részben viszont nem Kovalovszky Miklós véleményét: "1. A fiatalok eddigi szűkebb csoportnyelvei egybeolvadtak és egységesültek egy általános érvényű ifjúsági nyelvben (...) 2. Az ifjúság korábbi rétegnyelvei eltűntek, egybemosódtak (...) 3. Eltűnt az ifjúsági nyelv régebbi argójellege, vagyis titkossága, a kívülállók számára való érthetetlenség elkülönítő szándéka." * ^ A cikkírók egynémelyike élesebben fogalmaz a jassznyelvi, argotikus jellegzetességekkel kapcsolatban. így sok az átfedés a 2.4. pontban tárgyaltakkal, de a 2.3. pontban foglaltakkal is. 2.5.1. Nem jutottak közös nevezőre a diáknyelvről vitatkozó szakemberek sem. Az MTA Nyelvművelő Munkabizottsága pályázatot hirdetett az ifjúság nyelvének megismerésére 1965-ben. Az akkor még kellően föl nem tárt területnek számító diáknyelv több ellenzőre, bírálatra talált, sőt nyelvrontással is vádolták.^ 78