Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Zimányi Árpád: Szókincstani vonatkozású nyelvművelő cikkek a napi- és hetilapokban 1945 és 1985 között

Az ifjúsági nyelv szókincsét taglaló írások száma a lapokban nem haladta meg az évi 2—3-at, és általában konkrét példáknál maradtak (a tantárgyak elnevezései, az elégtelen szinonimái, divatszavak), csak ritkán elvi jellegűek. Az utóbbiakban helytelenítették a szókincs beszűkülését, a beszédkészség romlását, sürgették a gondolkodás nevelését, fölfedték a magatartáskultúra beszédre gyakorolt hatását. A hetvenes évek közepétől a szerény mennyiségű cikkanyagban mind kevésbé kifogásolják a fiatalok szókincsét és a fiatalos szóhasználatot (eltekintve a trágár elemektől), annál toleránsabb vélemények bizonygatják e nyelvi réteg szükségességét, képszerűségét, szellemességét. "Ez a szókincs a fiatalok társadalmi, politikai felnőtté válásával lassan kikopik. Serkenti, mintsem visszafogja az ellene berzenkedő köznyelv fejlődését".^ * 3. Névtan v. 1966-ig csak elvétve foglalkoztak a lapok névtani kérdésekkel, a megjelent cikkek 1 %-a sorolható ide. Például 1952-ben és 1953-ban egyetlen ilyen jellegű írás sem látott napvilágot. Kimondottan onomasztikai témákat a következő több mint egy évtized alatt sem igen dolgoztak föl. A hatvanas évek második felétől azonban egyre szaporodott az évi cikkmennyiség, aránya azóta eléri az 5 %-ot. 3.1. Személynevek 3.1.1. Családi nevek. 1972-ig semmilyen rendszer sem figyelhető meg a publikációkban, amelyek elszórtan, alkalmilag jelentkeztek. Ezután azonban már többször visszatértek az újságok a névviselési szokások tárgyalására, illetve részletezték az asszonyok névviselési szabályait. Ez utóbbi téma folyamatosan megmaradt 1985-ig, évente 2—3 alkalommal találkozhattunk vele a lapok hasábjain, nem egyszer a jogi és közigazgatási tudnivalókkal együtt. 1973-ban folyt vita az asszonynevekről, és ezzel összefüggésben 8 cikk jelent meg a Magyar Nemzet és a Magyarország jóvoltából (január és február hónapokban). Nein minden megállapítás bizonyult időtállónak: hiába nevezték többen antidemokratikusnak a férj nevéhez csatolt -né képzős formát, mostanáig a nők többsége ezt alkalmazza. A helytelennek bélyegzett megoldás, mely szerint a férj családnevét a nő utóneve követi, azóta mind jobban elterjedt. A cikkek konkrét példái a családnevekkel kapcsolatban: a családnevek kialakulásának története, a foglalkozások elnevezései és a családnevek; Ady, Batthyány, Barta, Beck, Jakucs, Latabár, Marx, Zente. 3.1.2. Utónevek. Bár 1966-ig szintén kevésszer tértek ki a keresztnevekre, mégis többször foglalkoztak velük, mint a vezetéknevekkel. Mindvégig jobban ked79