Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1996-1997. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

Bíró Ferenc: Nyolc Békés megyei település dűlőnevei

rületű szántóföldi tábla, az úttal párhuzamos másik végüket farmezsgye, árok, településhatár stb. zárja le; a négyszögnek a dűlőúttal szomszédos két oldalán országút, kövesút, keresztút, vízfolyás stb. húzódik; 3. az országútnál keskenyebb, abból, kövesútból vagy más dülőútból kiágazó, gyakran egymással párhuzamos, a dűlők (2) között vezető, leginkább egyenes vonalú szekérút, földút, dűlőút. Amint a dűlő értelmezését tartalmazó tudományos munkák száma igen tekintélyes, ugyanígy a dűlőnév terminus előfordulásának sincs se szeri, se száma. Még a felsorolásukra sem vállalkozhatok. A szerzők felfogásbeli, így dülőnév-használatbeli különbségei is zavaróak. Meg kell említenünk az egységesítő törekvések közül a Hajdú Mihályét (NÉ. 2. sz. [19791 21); a Bachát Lászlóét (NE. 2. sz. [1979] 32) vagy újabban a Hoffmann Istvánét (Helynevek nyelvi elemzése. Debrecen, 1993. 39). A Körösök környékének földrajzi neveit ismerve, felfogásom közel áll az övékhez. Egyszerűen úgy gondolom, ha a helység neve helységnév, a tájegységé tájnév, az utcáé utcanév, a tanyáé tanyanév; akkor a dűlőé (az 'út' jelentésűt kivéve) a dűlőnév, így kizárólag a dűlőnek tartott (az 1. és 2. értelmezés szerinti) objektumokra vonatkozó tulajdonneveket tekintem dűlőneveknek. 5. Ha időben vizsgáljuk a dűlőket és a dűlőneveket, azt látjuk, hogy (mivel a XVII. sz. előtti időből biztos adattal alig rendelkezünk, de feltehetőleg ezekben az évszázadokban is és) a XVIII., XIX. században a dűlő 1. jelentése élhetett, részben müveit határrészre, majd csak e határrész művelésbe fogott darabjára vonatkozott. Körösladányban például ugyanazt a területet jelölte a Kengyelköz és a Kengyelközi/dűlő, a Sárréti és a Sárréti/dűlő, a Vesszősér és a Vesszőséri/dűlő, de ez utóbbi mellett megjelent a Vesszősér/ közép/dűleje és a Vesszős/híd/dűleje név is, ez a kettő már egyértelműen csak szántóföldet (Vesszősér nevű dülőből-határrészből egy darabot) jelöl. A XIX. sz. végétől a XX. sz. közepéig, végéig megszaporodtak, uralkodóvá váltak az újfajta, a mesterséges és a szabályos tagolást követő dűlőnevek. Körösladányban ilyenek a: Bacsó/dűlő, Bernát/dűlő, Pék Sánta (Imre)/dűlő, Vas Marton/dűlő stb. A kétfajta dűlőnévrendszer harca folyt a XX. sz. közepéig, valószínűleg az utóbbiak kiszorították volna a korábbiakat, ha nem következik be újabb, gyökeres, nyelven kívüli változás, a kollektivizálás és annak minden következménye. így a dűlőnevek mindkét csoportjának ismerete, használata és száma erősen megfogyatkozóban van. 6. Az érintett települések mikrotoponimáinak a száma 12 290 (ezt 22 232 névrész alkotja), közülük - az objektumuk fontosságának megfelelően - igen jelentős mennyiségű, 1742 a dűlőnév. Szerkezetüket tekintve, Hoffmann István (i. m. 43-54) terminusaival élve, megtalálhatók közöttük egy- és kétrészesek egyaránt. A hely fajtáját kifejező dűlő egyrészes nevet egyetlenegyszer sem alkot, de más dűlőt jelentő egyszerű köznév sem. Az összetettek