Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1996-1997. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

Bíró Ferenc: Nyolc Békés megyei település dűlőnevei

mi objektumok, 1944: Szigeti Endre emlékkönyv. Szerk. Udvari-Nagy István. Szeghalom, 1992. 295-298. Szarka Sándorné, Szeghalmi utcanevek. Kézirat. 1991. (Sárréti Múzeum, Szeghalom) Domokos Zsuzsanna, Vésztő határának és belterületének földrajzi nevei: Vésztő története. Szerk. Szabó Ferenc. Vésztő, 1973. 385-435. 4. A választott helynévfajta bemutatásához szükség van a maga és a jelölt objektumtípusa fogalmának a tisztázására, amint azt például Juhász Dezső tette a tájnevekkel kapcsolatban (A magyar tájnévadás. Bp., 1988. 9-12). A dülő fogalma előkerül szinte minden általános és speciális szótárban (ErtSz., ÉKSz., TESz., ÚMTSz., SzamSz., SzegSz., ErdMSzT. stb.), több lexikonban (Magyar néprajzi lexikon, Új magyar lexikon stb.), valamint a földrajzi névi adattárak, feldolgozások és tanulmányok egész sorában: a megyei és járási névgyüjtemények megjelent kötetei, Penavin Olga-Matijevics Lajos, Zenta és környéke földrajzi neveinek adattára. Újvidék, 1980. stb.; Balogh László, MNy. LXVIII (1972): 455-6; Benkő Loránd, A Nyárádmente földrajzinevei. MNyTK. 74. sz. Bp., 1947. 34; MNy. XLIX (1953): 474-5; Geleji Aladár, MNy. XLIX (1953): 473-4; Hajdú Mihály, A vásárhelyi-puszta földrajzi nevei: MNyTK. 133. sz. (1973) 29-31; Kázmér Miklós, Alsó-Szigetköz földrajzi nevei. MNyTK. 95. sz. 1957. 27; Kovács István, MNy. LIX (1963): 469-71; Mészárosné Varga Mária, Bazsi helynevei. MND. 6. sz. Bp., 1978. 35; Mező András, MNy. LXIV (1968): 52-3 stb. A felsorolhatatlanul sok meghatározás, értelmezés természetes módon többnyire különbözik egymástól, elsősorban területi (nyelvjárási) és időbeli tényezők miatt. A Körösök vidékéről áttanulmányozott adattárak alapján azt tapasztaljuk, hogy a dülő a helynevekben és a mindennapi beszédhelyzetben háromféle denotátumra vonatkozik: 1. a település külterületének még a folyószabályozások előtt, elsősorban természeti-földrajzi és kevésbé néprajzi-kulturális, történelmi-társadalmi és gazdasági tényezők hatására kialakult viszonylag nagyobb része, egysége; vagyis a helység olyan határrésze, amelyet a lakosok általában csak részben (ritkábban egészében) müveinek meg, fognak hasznosításba, a kis tájrész tehát szántóföldet is foglal magában, vagy éppen e területi egység szántónak használt körülhatárolt darabja; a szántón kívül, mint a nagyobb tájakon, a dűlőn más földrajzi objektumok is megtalálhatók (voltak): vízfolyás, vízállás, nádas, erdős-ligetes hely, magaslat és/vagy lapály, út, legelő, rét, épület stb., mindezekből akár több is; 2. a település külterületének többnyire a folyószabályozásokat követően mesterséges úton, a helyi lakosság közreműködésével, mérnöki tervezéssel kialakított, egyenes úttal és/vagy árokkal, (far)mezsgyével határolt, leginkább négyszög alakú darabja; az útra, dűlőútra egy vagy két oldalt véggel kinyúló, egymással szemben elhelyezkedő szántóföldek táblái; tehát földúttal, dűlőúttal elválasztott (vagy összekapcsolt) két (több kisebb parcellából álló) nagy alapte89