Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1996-1997. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

Zimányi Árpád: A befejezett melléknévi igenév állítmányi használatának megítéléséről

ilyen kifejezésmód (pl. a hír valódisága bizonyított, ehelyett: be van bizonyítva). Pedig ez inkább csak olyan igenév esetében helyes, amelynek igei jellege és benne az előidejűség mozzanata meggyengült, elhomályosult, s az igenév szinte már tisztán tulajdonságot, állapotot kifejező melléknévvé vált." (NyKk. I. 289-90) A határozói igenév szócikkének 3. pontja igen részletesen, mintegy kétoldalnyi terjedelemben taglalja a szakirodalom addigi megállapításait. A korábbi közleményekhez képest több példával világítja meg, hogy a befejezett melléknévi igenév állítmányként nemcsak akkor fogadható el, ha igei jelentéstartalma elhomályosult és állapotot jelöl, hanem akkor is, ha állapotváltozást, átalakulást jelentő alapige származéka: az ing frissen vasalt, a porcelán kézzel festett, operált a gyomrom. E példák jó része helyes volna -va, -ve létige szerkezettel is, nemegyszer némileg más jelentésben és stílusértékkel: az ing frissen van vasalva (most vagy nemrég vasalták ki) az ing frissen vasalt (nem gyűrött); operálva van a gyomrom (az operáció megtörténtét emeljük ki, esetleg a közelmúltban volt) - operált a gyomrom (a gyomor műtött voltát hangsúlyozzuk). A kétféle kifejezésmód közötti választás az egyéni nyelv- és stílusérzéktől is függ (NyKk. I. 825-6). Jelzésértékű, hogy amíg a NyKk. a befejezett melléknévi igenév szócikkének alig egyhuszadát szenteli az állítmányi használat kérdésének, addig a Nyelvművelő kéziszótárban már a szócikk több mint egynegyede jut témánknak. A rendkívül gyakorinak és egyre terjedőnek nevezett jelenséget a NyKsz. hibásnak, kerülendőnek tartja. Eddig nem említett példái a következők: a levél géppel írt, a küldemény nekünk címzett, az üzlet riasztóval ellátott (NyKsz. 58). Ennek az összefoglalásnak nem célja, hogy feldolgozza a nyelvtörténeti adatokat. Ezért csupán röviden, itt, a nyelvtanokat, kézikönyveket bemutató rész végén jelzem, hogy A magyar nyelv történeti nyelvtana szintén foglalkozik a befejezett melléknévi igenév állítmányi használatával (MNyTNy. II/l. 432; II/2. 227-8). A következőkben tekintsük át a nyelvművelő köteteket, mindenekelőtt azokat, amelyekben útmutatást találunk a felvetett kérdéssel kapcsolatban. Foglalkozik a befejezett melléknévi igenév állítmányi használatával a Magyar nyelvhelyesség (Deme-Köves 1967. 242-3), a Hivatalos nyelvünk kézikönyve (Grétsy 1976. 41-2) és a Nyelvfejlődés - nyelvhelyesség (Kovalovszky 1977. 101-2). A Szaknyelvi kalauz forrásmegjelöléssel ellátott példákat dolgoz föl; érdemes néhányat kiemelnünk: a kiállítás árusítással is egybekötött; a 12 sarokégő három csoportba összefogott; a lakások fürdőszobával felszereltek', a lámpatestek a divatnak erősen alávetettek; antimikrobás hatásának mechanizmusa még nem felderített; a csavarorsó anyával ellátott hüvelye a felerősítő kar perselyébe ágyazott; a tüzelőanyag-sugár szándéko50