Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1996-1997. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

Budai László: A valenciafogalom kialakulása, bővülése és a valenciakutatások problematikája

megindokolni. Elemében is van, amikor újabb és újabb címkéket kell ragasztania a szintaktikai funkciók határeseteire ('objoid', 'perject' stb.). Allerton már a 45. oldalon bemutat egy táblázatot, amelynek a címe: Correlation of Valency and Surface Functions. Itt mindössze ennyi a különbség a két szint között: 'Valency Gap' van az ún. meteorológiai igék oszlopában a 'Surface Subject'-tel szemben; a tárgyatlan igék és a cselekvő tárgyas igék esetében nincs különbség a két szint alanya és tárgya között; a szenvedő tárgyas igének viszont van a 'Valency Subject'-tel szemben 'Surface Perject'-je, a 'Valency Object'-tel szemben pedig 'Surface Subject'-je. Ennél több igazi támpontot nem kapunk a szintek közötti különbségek megértéséhez. Ez pedig igazán nagyon kevés. Annyit megtudhatunk még, hogy az angol meteorológiai igék avalensek, amit mások is állítanak, bár állításukkal nem tudok azonosulni. Amennyiben a valenciát morfoszintaktikai jelenségnek vagy annak is tekintjük, a meteorológiai igéknek is van egy kötelező valenciája, bár nincs referenciája. Az ige megtestesülése, azaz morfoszintaktikai jelenséggé válása előtti állapotot pedig homály fedi. Tegyük fel, hogy nem jól értelmezem Allerton sorait, és tényleg elkülöníthetők egymástól és meg is feleltethetők egymásnak az általa javasolt szintek: a szemantikai szerepek, a valenciastruktúra és a felszíni struktúra szintje, a valencialeírásnak ezt a keretét akkor is el kell utasítanunk, mert a szemantikai szerepek (pl. performer, recipient, affected stb. (1982: 148)) és a szintaktikai funkciók (pl. subject, object, prepositional objoid stb. (1982: 148)) túl általános rovatfogalmak ahhoz, hogy velük az ige minőségi valenciája jellemezhetővé váljék. A szintaktikai funkcióknak, de különösen a szemantikai szerepeknek a kategóriái alkalmatlanok arra, hogy elkülönítsük egymástól a szószerkezeteket és a tagmondatokat mint igei valenciákat. Csak ezekkel a kategóriákkal dolgozva, le kellene mondanunk arról a sok száz igéről, amely valenciaigényeinek egy részét tagmondattal elégíti ki. Nem véletlen, hogy Allerton könyvében az Overall List of English Verb Valency Structures cím alatt, ahol 31 valenciastruktúrát sorol fel egy-egy példamondattal, a példamondatokban egyetlenegy tagmondatot sem találunk (1982: 145-47). A különböző szintek elleni ágálásom nem jelenti azt, hogy fölöslegesnek tartom a valencia sokoldalú vizsgálatát, jellemzését, és hogy metodológiai megfontolásokból sem fogadok el feltételezett nyelvi szinteket. Kiefer (1984b: 281) álláspontját készséggel elfogadom, miszerint értelmes egy nyelvészeti fogalom, ha mond a nyelvről valamit, ha megmagyaráz bizonyos nyelvészeti jelenségeket, de két dolog a nyelvleírás szintje és a leírandó nyelvi jelenség, és módszertani hiba a két szint összekeverése, A fentebbiekben ismertetett, a visszatükröződés elméletére épülő valencialeírásokban viszont nem hipotézisként, hanem pszichológiai realitásként, nyelvi tényként