Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1996-1997. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

Budai László: A valenciafogalom kialakulása, bővülése és a valenciakutatások problematikája

zálódásának folyamata bizonyos szabály(sor)ok szerint viszonylag könnyen elképzelhető. Az azonban már kétséges a számomra, hogy különböző anyanyelvű nyelvészek, akik egymás nyelvét nem ismerik, saját anyanyelvükből kiindulva a morfoszintaktikailag különböző, de azonos jelentéstartalmú mondatok alapján mindig azonos számú argumentumot találnának. Ha ez így lenne, akkor nem lehetne kétségbe vonni az univerzális logikai valencia síkjának a létjogosultságát, legalábbis módszertani szempontból egy kontrasztív nyelvi elemzés keretein belül. A sorrenddel azonban továbbra is gond van, mert a kiindulópont még mindig a tényleges nyelvi szerkezet, nem pedig egy attól függetlenül megragadható logikai struktúra. Ha igaz az, amit az előző fejezetben olvashattunk, hogy ti. aktáns csak argumentum alapján szintaktizálódhat - és mivel argumentumhasadásról sehol sem volt szó -, akkor legalább annyi argumentumot (entitást?) kell találnunk, ahány aktáns van a mondatban. Vajon hány argumentumból származnak a következő mondatok aktánsai? 1. a) Er schleudert ihm den Handschuh ins Gesicht. b) Az arcába vágja a kesztyűt. Az a) mondat Erben (1960: 165, cit. Welke 1988: 12) egyik alapmodelljét példázza, amelyben négy kiegészítő (Ergänzung) található, míg a b)-ben, a rejtett alanyt is figyelembe véve, három. Vagy önálló argumentumból származik a birtokos személyjel is? Az a)-hoz részben hasonló szerkezü angol mondat: 2. a) She hit him on the head (with a book). b) Ráütött a fejére (egy könyvvel). (A fakultatív aktánsokat zárójelbe tettem.) Hasonló a probléma az előbbihez: önálló argumentum van-e a birtokos személyjel mögött? Ha igen, akkor egyszerűen csak névmáscseréről van szó a két nyelv viszonylatában az aktantizálódás folyamatában. Már nehezebb a helyzet, ha magyarul így mondom: c) Fejbe vágta (egy könyvvel). Ebből a mondatból már eltűnt a birtokos személyjel. 3. a

) He struck the table a heavy blow. b) Nagyot ütött az asztalra. Magyarul is mondhatnám esetleg hasonlóan is: c) Nagy csapást mért az asztalra. ( ?) A b)-ből kiindulva már nehéz lenne három argumentumot találni. Vagy lehet argumentum a határozók mögött is? Ugyanez a kérdés a 2. c)-vel és a 3. c)-vel kapcsolatban is felmerül. Mely határozók mélyén húzódnak meg argumentumok? És hol a határa az argumentumok számának? Még tovább nehezítik az argumentumkeresést az alábbi mondatpárok. Koenig (1972-73) más céllal, a szekunder tárgyak illusztrálására hozza eze-