Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1996-1997. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

Budai László: A valenciafogalom kialakulása, bővülése és a valenciakutatások problematikája

Úgy tűnik, hogy azok a nyelvészek, akik 'még nem lexikalizálódott' argumentumokról, 'prelexikális struktúrák'-ról beszélnek, sohasem olvasták Saussure-t. Vagy olvasták, de nem hittek neki? Kár! Pedig aligha lehetne cáfolni a következő sorok igazát: „Pszichológiai szempontból gondolatunk, ha a szavakkal való kifejezésétől eltekintünk, csak amorf és körvonalazatlan tömeg. Filozófusok és nyelvészek mindig egyetértettek abban, hogy jelek segítsége nélkül képtelenek volnánk két fogalmat egymástól világosan és tartósan megkülönböztetni. A gondolat önmagában véve olyan, mint egy ködfolt, amelyben szükségképpen semmi sincs elhatárolva. Nincsenek előre meghatározott fogalmak, és semmi sem különül el addig, míg a nyelv meg nem jelenik" (Saussure 1967: 144). Mondhatja valaki, hogy a 'prelexikális struktúra' csak metodológiai segédfogalom, és van létjogosultsága, ha segít bennünket a lényeg megértésében. Lehet, bár erről nem nyilatkozik Gruber (1976). Flämig (1972) 'gondolati-logikai' szintje és az előző fejezetben ugyancsak előforduló 'fogalmi mezők' és a 'logikai mezők' azonban egyáltalán nem metodológiai fogásnak tűnnek. D) Az előző fejezetben azt is megtudhattuk, hogy Van der Eist (1982) szerint vannak olyan igék, amelyek egy predikátumra vezethetők vissza (essen, hören, lieben, wissen stb.), és vannak olyan igék, amelyek több predikátumból tevődnek össze (öffnen, töten stb.). Egyáltalán nem könnyű belátni, hogy a példaként felsorolt igék mely jelentéseire, jelentésvariánsaira igaz ez az állítás. Mivel egyszerűbb a predikátumstruktúrája a lieben igének, mondjuk a májusi estén a park kispadjait teleülő, csókolózó és egyéb -ó, -ő fiatalokra utaló Sie lieben einander mondatban, mint a tötennek a Der Mann hat die Frau getötet-ben? Ki tudja, hány CAUS, MOV és ADESSE fér bele a fenti jelentésű Sie lieben einander mondatba. De ha tudjuk is, hogy hány, még mindig nem tudjuk, hogy mik a komponensei annak, hogy CAUS, MOV stb. Vagy mivel egyszerűbb a predikátuma az essen-nek az Ich habe mich krank gegessen-ben, mint az öffnen-nek az Ich habe die Tür geöffnet mondatban? Azt hihetnénk, hogy Bolinger (1965) eredményesen vívta meg a csatát a jelentések atomizálói ellen, de ez nem így van, mert a jelentések dekompozíciójának az igénye, ha nem is a Katz-Fodor-féle módon (KatzFodor 1963), de valamilyen formában újra és újra feltámad, ezért továbbra is van értelme az ellenérvek taglalásának. Az is igaz viszont, hogy bizonyos jelentéselemek elkülönítése hasznosnak bizonyulhat egyes összefüggések meghatározásakor. E) Az számomra nem okoz gondot, hogy morfoszintaktikailag realizálódik-e egy argumentum vagy sem, vagy hogy egy vagy több argumentumból áll-e elő egy aktáns. A már meghatározott számú argumentumok szintakti23