Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1996-1997. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)
Bíró Ferenc: Kiss Lajos: Földrajzi neveink nyelvi fejlődése
névváltozatok (következmény < előzmény) bemutatása következik. Bizonyos fejezetekben (Beleértés, Eufemizmus, Népetimológia stb.) hosszabban elidőz a szerző a változás jelenségénél, számba veszi a névtudomány más képviselőinek véleményét, értékeli azokat, új névmagyarázatot közöl. A feldolgozás módjából kitűnik, hogy Kiss Lajos nem tekintette feladatának a változási módok szerinti tipizálást, az összes elemző fejezet áttanulmányozása után azonban arról győződik meg az olvasó, hogy valójában három fő névalak-fejlődési folyamat zajlik a nyelv történetében: a név bizonyos hangjainak változása (magánhangzó- és mássalhangzó-változás), a név hangtestének terjedelmi (mennyiségi) módosulása és az ezeknél nagyobb mérvű vagy más jellegű átalakulás, a tulajdonképpeni új név alkotása. Persze bizonyos névfejlődési folyamatokat nehéz, vagy nem is lehet teljes bizonyossággal és meggyőződéssel az egyik vagy másik fő kategóriába elhelyezni, mindezt tudván, a továbbiakban mégis e fŐ és tipikus változásmódokra tekintettel és nem a mű eredeti betűrend szerinti egymásutániságát követve tekintsük át a földrajzi nevek történeti változásait! A magánhangzó-változások közül csupán kettőt tart gyakoribbnak Kiss Lajos a földrajzi nevek körében: a hangrendi kiegyenlítődést, mégpedig az egy- vagy kétirányút (16, Bogyiszló > Bogyoszló, Csitár > Csatár stb.; Rábca : Rébce, Taszár : Teszér stb.) és a kettőshangzók egyszerűsödését (19, Pauli > Páli, Saul > Sóly stb.). A magánhangzó-változásoknak ez az alacsony száma elgondolkodtató, és ha a közszavak számos, gyakori hangfejlődési tendenciáira gondolunk, hiányérzetünk támad, s talán joggal kételkedhetünk abban, hogy a nyíltabbá válás, labializáció, magánhangzónyúlás stb. nem fordul elő a helynevek körében, vagy legalábbis utalást szeretnénk kapni arra, hogy a szerző miért nem foglalkozott ezekkel. Az összeállításból szépen kitűnik, hogy mássalhangzó-változásoknak igen sok esete vesz részt a névalakok módosításában, ilyenek: az affrikálódás (5, Cuha < Szuha, Tarcal < Túrszol stb.), a depalatalizálódás (8, Millér < Mély-ér, Ölle-völgy < Ellye-völgy stb.), az elhasonulás (9, Fornószeg < Forrószeg, Sikaszó < Szikaszó stb.), a hangátvetés (15, Baracska < Barakcsa, Romhány < Rohmán stb.), a hasonulás (17, Pallag < Parlag, Sepse < Szepse stb.), a név eleji v vokalizációja mássalhangzó előtt (24, (Alsó)orbó < Vorbó stb.), a nyelválláscsere (25, Szabács < Sabác, Sáncsi < Szánci stb.), a pala146