Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1996-1997. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

Budai László: A valenciafogalom kialakulása, bővülése és a valenciakutatások problematikája

galmak logikai struktúrájából adódnak. Szerinte tehát az egyes nyelvektől független, univerzális jelenségekről van szó. Günther (1974) sem egyszerűen az ige valenciájáról beszél, hanem az ige tulajdonságait két csoportra osztja: azokra a tulajdonságokra, amelyekkel az ige a mélyszerkezetben, illetve azokra, amelyekkel a felszíni szerkezetben rendelkezik. Nála a mélyszerkezet nagyjából a szemantikai, a felszíni szerkezet pedig a morfoszintaktikai struktúrának felel meg. A logikai predikátum-struktúrára támaszkodva, a mélyszerkezetben nem is igéről, hanem predikátumról beszél. A predikátumnak megvan az a képessége, hogy meghatározza az argumentumok helyeinek a számát. Ezt a képességet a valencia szó német megfelelőjével '

Wertigkeit'-nak (vegyértéknek) nevezi. A mélystruktúrában az argumentumok mindig a predikátumhoz kötöttek, kötelezőek. A felszíni struktúrában már ige, kötelező és fakultatív játékostársak szerepelnek; az ige uralkodó képességét pedig Günther is valenciának nevezi. A kötelező és a fakultatív játékostársak megkülönböztetésekor Helbig és Schenkel módszereire támaszkodik, míg az argumentumok meghatározásához a Fillmore-i esetgrammatikát hívja segítségül. A geben igével kapcsolatban például az alábbi információkat adhatjuk meg Güntherre támaszkodva: geben Esetkeret: Agens, Ben[efizient], Objekt Valencia: 3 Disztribúció: Sn +Hum Sd +Hum Sa +Konkr[et] Kételyeim, megjegyzéseim Günther modelljével kapcsolatban: ha még nem ige a predikátum, akkor mi? Ha pedig a predikátum is ige, miért van szükség a kétféle szerkezet megkülönböztetésére? Mi az argumentum és a játékostárs realizációja közötti különbség? Vagy az argumentum nem tud testet ölteni - mondjuk - szófajként? Ha tud, akkor megint mi az értelme az argumentum és a játékostárs megkülönböztetésének? Az esetkeret nem tartalmazza redundáns elemekként a +Hum és +Konkr[et] elemeket? Az ellentmondások száma egyre nő a valenciaszintek mind határozottabb elkülönülésével, számuk növekedésével párhuzamosan. Lapinskas disszertációja (1984: 10-39) tömören és világosan ismerteti a valencia szintekre tagolódásának a folyamatát, ezért a továbbiakban az ő gondolatmenetét követem. Lapinskas különösen gyakran hivatkozik Wilhelm Bondziora, Gerhard Helbigre, Barbara és Gerd Wotjakra, így lehetőségünk nyílik arra is, hogy a németországi valenciakutatások egyes, sokszor idézett mestereinek fonto13