Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1996-1997. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)
Simon Szabolcs: „Egy nyelvháború" fordulatai Zalabai Zsigmond: Mit ér a nyelvünk, ha magyar?
SIMON SZABOLCS Egy „nyelvháború" fordulatai ZALABAI ZSIGMOND: MIT ÉR A NYELVÜNK, HA MAGYAR? (Kalligram Könyvkiadó, Pozsony 1995.) „...megállapították, hogy Attila név nincsen. Ez nagyon megdöbbentett, úgy éreztem, hogy a létezésemet vonták kétségbe." (József Attila) Aki nevet ad, az alkot, teremt. Elismeri annak létezését, amit megnevez. Személyekkel kapcsolatban, ha másvalakit ráadásul úgy nevez meg az ember, ahogy azt az illető szeretné, valószínűleg még szereti is. Szomorú, ha ennek ellenkezője történik. Ahogy arról például József Attila mottóul választott sorai tanúskodnak: akit a nevében megcsúfolnak, nevétől megfosztanak, annak a személyisége ellen támadnak. Sőt, szélsőséges esetben (lehet ennél rosszabb?) egészen a totális megsemmisítésig vezethet az út. Mindez azonban nemcsak egyének vonatkozásában érvényes, hanem közösségek, népek, sőt egész nemzetek sorsával kapcsolatban is, gondoljunk csak a csángómagyarok példájára. „Az 1990. október 25-én elfogadott szlovákiai nyelvtörvény számunkra, nemzetiségi magyarok számára nem törvényességet, hanem nyelvtörvénytelenséget szül. [...]: elindítója lett két újabb »nyelvháború«-nak, illetve a személynevek magyar anyakönyvezési lehetősége és használata körül kirobbant »névháború«-nak" - olvashatjuk Zalabai Zsigmond könyvének fülszövegében. A kötetet maga az összeállító „nemzetiségébresztő" gyűjteménynek nevez - tegyük hozzá: joggal, hiszen arról szól, hogyan vonta kétségbe Szlovákiában a 20. század végén a hatalom a többségében magyarlakta helységek történelmi megnevezésének jogát, illetve a magyar nevű személyek saját nevük használatához való jogát. Az alábbi írásnak az oka a könyv közelgő első „születésnapja" is lehetne, ennél fontosabb azonban az a másik ok, hogy a közelmúltban újabb nyelvtörvény váltotta fel a régit. 135