Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1996-1997. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

Simon Szabolcs: „Egy nyelvháború" fordulatai Zalabai Zsigmond: Mit ér a nyelvünk, ha magyar?

Közismerten több nemzetközi dokumentum is védi a kisebbségek nyel­vét, ahogy például a Regionális vagy kisebbségi nyelvek Európai Chartája: „Valamely regionális vagy kisebbségi nyelv magánéleti és közéleti haszná­latának joga az Egyesült Nemzeteknek a Polgári és Politikai Jogokról szóló Nemzetközi Egyezségokmányában foglalt elveknek megfelelően és az Euró­pa Tanácsnak az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok Védelméről szóló Egyezménye szellemében elidegeníthetetlen jog." (Igaz, a Szlovák Köztársa­ság ez idáig - sajnálatos módon - nem írta alá ezt a dokumentumot.) Az újabb nyelvtörvény mindezek ellenére diszkriminatív jellegű; emiatt a ko­rábban elfogadotthoz hasonlóan szintén nagy vihart kavart, noha történelmi tapasztalatuk is van arról, hogy egy elhibázott nyelvtörvény milyen bajokat okozhat. A magyarságot sokszor „kaszabolták" már a történelem során, ennek el­lenére nyelvével együtt fönnmaradt. Bízvást hihetjük, az új nyelvtörvény sem fogja elhallgattatni. Nem áll szándékomban azonban közvetlenül az új nyelvtörvény várható kihatásáról szólni az alábbiakban, hanem a címben jelölt könyvvel kapcsolatos gondolataimat szeretném megosztani a tisztelt olvasóval. Ez a dokumentumgyűjtemény 1990. március 5-től, a szlovák kormány komáromi ülésétől kezdve 1993. december 31-ig követi nyomon a „táblahá­ború" és „névháború" eseménytörténetét, a vele összefüggő sokféle téma­kört. Két nagyobb része a „táblaháború", ill. a „névháború" lefolyását tag­lalja. A „táblaháború" eseményeit nagyjából a következőképpen összegezhet­nénk: A rendszerváltás után a helységek, elsősorban a többségében magyar anyanyelvűek egy csoportja demokratikus népszavazás alapján kérvényezte eredeti, ősi nevének visszaállítását. Visszás helyzet állott elő azonban azzal, hogy jóllehet a népszavazás a községekről szóló törvény értelmében teljesen jogszerű volt, a kormány a nyelvtörténet alapján mégis visszautasította több község kérelmét is. Az érintett községek azonban nem törődtek bele e dön­tésbe. Jól érzékelteti ezt például Batta Attilának, Párkány alpolgármester­ének az esetről alkotott véleménye: „A kormány [...] döntése elfogadhatatlan az önkormányzat számára. Sem a terminológiai bizottság, sem a kormány nem tudta a névváltoztatás indoklását egyetlen pontban sem megtámadni. A népszavazás hitelessége sem volt kétségbevonható. Nemcsak rossz döntést hozott a kormány, hanem elfogadhatatlant és nevetséges indoklást fűzött hoz­zá" (65). A hatalom, a Szlovák Köztársaság Belügyminisztériumának terminológi­ai bizottsága a magyarlakta községek régi nevének visszaállítását a legkép­telenebb okoknál fogva nem javasolta, sőt egyhangúlag a névváltoztatás ellen szavazott, hangsúlyozva, szigorúan szakmai szempontból (a nemzeti,

Next

/
Oldalképek
Tartalom