Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1996-1997. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

N. Lőrincz Julianna: Stílus és műfordítás

annak érdekében, hogy a két szöveg kommunikatív ekvivalenciája megvalósuljon. Ez az egyenértékűségi elv megkívánja, hogy a műfordító szabadon választhasson a különböző stíluseszközök között, s ez a szabad választás eredményez módosításokat: kihagyásokat, betoldásokat, a nyelvi kifejezőeszközök átrendeződését annak érdekében, hogy a kommunikatív ekvivalencia létrejöhessen. A műfordítói változtatások az esetek legnagyobb részében nem a fordítóik önkényeskedése miatt következnek be, hanem éppen azért, hogy a teljes szöveg üzenete újraéledjen a befogadó nyelvben. így a fordítói hűség és szabadság kérdése új megvilágításba kerül, nem is állítható élesen szembe egymással, mint ahogyan ez korábban, más ekvivalenciaelvekben megtörtént. „Azok a funkcionális kifejezésmódosulások, amelyek két nyelvi rendszer eltéréseinek feltételei mellett is adekvát kifejezései tudnak lenni egy eredeti mű elemeinek, azok egyben a mű optimális változatát is jelentik." (i. m. 148) Ez a Popovic által optimális változatnak nevezett célnyelvi szöveg a forrásnyelvi szöveg kommunikatív ekvivalense. 3.5. Figyelembe kell vennünk még egy lényeges kérdést az eredeti szöveg és a műfordítás szövegének vizsgálatakor: milyen kapcsolatban áll egymással a két szöveg alkotójának egyéni stílusa és a korstílus. Pontosabban a korstílusok, ha a két szöveg létrejötte között lényeges időbeli eltolódás van. „...a fordításszöveg egyéni stílusának s az eredeti mű egyéni stílusának a viszonyát; a fordítás szöveg egyéni stílusának és korstílusnak a viszonyát; s végül az eredeti mű egyéni stílusának s az eredeti műben rögzített korstílusnak a viszonyát." (i. m. 162) Műfordítások egybevetésekor tehát igen sok tényezőt kell mérlegelnünk. Az eredeti szöveg kommunikációs helyzete és a műfordítás kommunikációs helyzete között s így stílusa között is eltérés lehet. Ilyen eltérések többnyire az egyéni stílus, a korstílus eltérései mellett a két kultúra eltérései is. Petőfi, Ady, József Attila verseiben például találunk olyan eltérő kulturális elemeket, amelyeknek nincs közvetlen idegen nyelvi megfelelőjük. Szándékosan említettem 3 ennyire különböző költőt, részben azért, mert mindegyik esetében kimutathatók olyan sajátos, csak a magyar környezetre jellemző ún. reáliák, amelyekre nagyon nehéz az angol nyelvben un. közvetlen természetes megfelelőket találni. Petőfinél például többek között a magyar Alföld, a puszta, azaz a sajátos korabeli magyar életforma szókincsbeli visszaadása okoz nehézséget az angol fordítónak, s egyben az angol anyanyelvű befogadónak is. Kéry László Ady Endrének Az Értől az Óceánig c. verséről készült különböző nyelvű fordításainak egybevetésével mutat rá ugyanerre a problémára: hogyan lehet visszaadni egy sajátos kultúrkörhöz tartozó szöveget úgy, hogy a csak a befogadó nyelvre érvényes kulturális, szókincsbeli eltéréseket is adekvát módon fordítsa le a műfordító? (vo. Kéry 1977: 1544-47) A nyelvtudomány különböző ágai eredményeinek is nagy szerepe van az egymástól eltérő kulturális szövegek adekvát tolmá131