Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1996-1997. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

N. Lőrincz Julianna: Stílus és műfordítás

szerkezete, a jellemek rendszere stb., a külső formát a mü nyelvi kifejező­eszközeinek rendszere alkotja, tehát azok a nyelvi kifejezőeszközök, ame­lyeknek funkciója a tartalmi rész adekvát megjelenítése. Stíluson a szöveg­nyelvészet stílusfelfogását kell értenünk, amikor kommunikatív stílusekvi­valenciáról beszélünk. 3.4. Ezt a szövegközpontú stílus fogalmat alkalmazza Anton Popovic is 1980-ban megjelent A műfordítás elmélete c. könyvében. A műfordítások egyenértékűségi viszonyait elemezve ismerteti a kommunikatív ekvivalencia megvalósulási formáit műfordításszövegekben. A stílusekvivalencia kap központi szerepet a kommunikatív ekvivalencia elvében, „...a forrásnyelvi és célnyelvi szöveg ekvivalenciáit a kifejezési struktúra síkján, vagyis a stílus­ban kell keresnünk. Csak ez a sík képes a műalkotást homogén alakulatként átjuttatni az egyik nyelvből a másik nyelvbe. Az irodalmi kommunikáció strukturális egységét kizárólag a stílus képes biztosítani." (Popovic 1980: 136) A szerző meghatározza, mit ért stíluson. A műfordításban létrejövő ekvivalencia fogalmát mindenekelőtt a műalkotás stílusának alapján hatá­rozhatjuk meg, amelyben a tematikai és a nyelvi elemek funkcionálisan egyenrangúvá válnak." (i. m. 138) A paradigmatikus tengelyen, azaz a kife­jezőeszközök megválasztását, és a szintagmatikus tengelyen, azaz egy már adott szöveg, illetve a szövegben meglévő kommunikációs helyzetnek meg­felelő kifejező eszközök megválasztását érti a szerző stílusekvivalencián. A műfordítások elkészítésekor a fordítónak a szövegegészet kell szem előtt tartania. Szükségképppen lesznek módosulások a szövegrészekben, tehát a szöveg különböző részstruktúráiban. Az egyik ilyen alapvető módosulás a nyelvek grammatikai eltéréséből adódik. A szavak szemantikai mezői sem esnek teljesen egybe a célnyelvben és a forrásnyelvben. Ha a stílus mindkét nyelvben a szinonimák közül való válogatás és elrendezés eredménye, akkor ezzel kapcsolatban azt is figyelembe kell vennünk, hogy nem esik egybe a lexémák szinonimasora sem az egymástól grammatikai rendszerükben eltérő nyelvekben, de még a nagyon hasonló, azonos nyelvtípushoz tartozó nyelvek esetében sem. A fordítás során előforduló módosulások éppen a szöveg kü­lönböző szintjein keletkező veszteségek korrigálására jönnek létre. Minden szövegben van egy vagy több meghatározott tartalmi rész, amelyet változat­lanul át kell adni a másik nyelvben is. Ezt a szöveg „alapváltozásának (inva­riánsának)" nevezi A. Popovic. (i. m. 147) „Ha a közvetítő csatorna zavarja az információ átvitelét, akkor a mű esztétikai információja a fordításban kevesebb. A veszteség kiegyenlítése a jelrendszerek átkódolása során a hasznossági többlet (redundancia) elvének alapján történik. A kiegyenlítődés mezejében a legkülönfélébb transzformációkra kerül sor." (i. m. 147) A műfordító a különféle grammatikai és szemantikai, versek esetében a sze­mantikai síkkal szorosan összefüggő képi szerkezet módosításait hozza létre

Next

/
Oldalképek
Tartalom