Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1996-1997. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

Budai László: A valenciafogalom kialakulása, bővülése és a valenciakutatások problematikája

dolgozza ki az egyes szinteken belüli, valamint a szintek közötti kapcsolatokat, átjárókat vagy zsákutcákat; állapítsa meg, mennyire függnek egymástól az elkülönített részterületek, illetve mennyire őrzik meg autonómiájukat. 4.1.1. A valencia szintekre tagolódásának folyamata Abramov (1971) Tesniére-re támaszkodva a mondatot mint egy egységes, hierarchikus struktúrájú egészet veszi figyelembe. Ennek a hierarchiának a csúcsán a verbum finitum áll, amely nem függ a mondat egyetlen elemétől sem, hanem közvetlenül vagy közvetve uralja a többi elemet. Az igének ezt a tulajdonságát Abramov nem valenciának, hanem centrifugális képességnek (zentrifugale Potenz) nevezi, és ezt a fogalmat a következőképpen taglalja: zentrifugale Potenz syntaktische Valenz semantische Selektionsfähigkeit Relationsvalenz konfigurative Valenz Az ige szintaktikai valenciáját a bővítmények funkcionális (relációvalencia) és formális (konfiguratív valencia) jegyei határozzák meg. A relációvalencia mondja meg, hogy milyen a játékostársak (Mitspieler) viszonya az igéhez, például alany-e, tárgy-e a mondatban egy bizonyos játékostárs; a konfiguratív valencia viszont azt mutatja meg, hogy milyen módon realizálódnak ezek a kapcsolatok, azaz milyen esettel, adverbiummal, névmással stb. jutnak kifejezésre. A szemantikai szelekciós képesség az igének az a képessége, amely a játékostársak szemantikai jegyeit határozza meg. Az igének a mondatban betöltött különleges szintaktikai státusából adódik a szintaktikai valencia és a szemantikai szelekciós képesség közötti kapcsolat, amikor is az igének mint uralkodó elemnek a szemantikája környezetét meghatározott szintaktikai korlátozásokkal terheli meg. Abramov esetében - modelljét összehasonlítva más, ténylegesen szintekre tagolódó modellekkel - nem beszélhetünk kimondottan szintekről, nála inkább a valencia különböző aspektusairól és azok kölcsönös kapcsolatairól van szó. Ez a modell alapja lehet egy realista szemléletű valenciaelemzésnek. Bondzio (1967: 263) viszont mint a logikai-szemantikai valenciaelmélet képviselője azt állítja, hogy tulajdonképpen nem az egyes nyelvek szavai rendelkeznek üres helyekkel, hanem az üres helyek a szavak által jelölt fo12