Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1996-1997. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

V. Raisz Rózsa: Szállóigék Mikszáth írói nyelvében

szókapcsolat, gyakran egész mondat (ÉrtSz. VI.); mondatok, egy részük nem teljes mondat (MMNyR. II. 11.); többnyire teljes mondatok (A MMNy. 497). További kérdés az alak állandó vagy változtatható mivolta „Az igazi szállóige sem mindig szó szerinti idézet; ennek gyakran csak értelmi vagy stiláris sűrítése. Egyébként is könnyen a beszédhelyzethez, alkalomhoz idomul, főként humoros céllal." (Villex 14.; Kovalovszky Miklós szócikke.) Szemantikailag nézve fontos Juhász József megkülönböztetése (Tanulmányok a mai magyar nyelv jelentéstana és szókincstana köréből. Bp., 1980. 86.): vannak köztük idiomatikus, azaz szemantikai egységbe forrott szállóigék (elhegedülte Szent Dávid - kígyót melenget a keblén - attikai só stb.) és nem idiomatikusak, azaz integrálódott jelentésű szókapcsolatok, amelyeknek azonban nincs szemantikai egységük (keresd az asszonyt! - Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel! stb.) A szerzők kiemelik a szállóige társadalmi-műveltségköri meghatározottságát és stiláris kötöttségét (Villex.); főképpen a magasabb műveltségüek ismerik, s legtöbbször tudnak is irodalmi eredetéről (Szabó Dénes i. m. 126— 7); főleg a választékosabb stílusban használják (ÉrtSz. VI.); stílusértékük a közmondásokéhoz hasonlít (A MMNy. 497) - ez a nézet leszűkíti a szállóige fogalmát a teljes mondat formájú, mondás értékű szállóigékre); a választékos nyelvhasználat él vele (O. Nagy Gábor: A magyar frazeológiai kutatások története. Bp., 1977. 96.). Békés István „vertikális zónáról" beszél velük kapcsolatban, azaz korosztályok, műveltségi fokok stb. szerint való osztódásukról (Napjaink szállóigéi. Bp., 1977. 5.) stb. Eredetükről szólva a szerzők megállapítják: „ismerjük vagy legalább is érezzük irodalmi eredetét" (Szabó Dénes i. m. 126.); az ÉrtSz. szerint irodalmi, történelmi vagy mitológiai eredetűek - gyűjteményem ezeket a kategóriákat fogadja el - „könyvekből, költeményekből, szónoklatokból stb." erednek a MMNyR. II. szerint; irodalmi vagy történelmi szerzőjük kimutatható, illetve ilyen tudásanyaghoz kötődnek (a MMNy. 497; O. Nagy Gábor. Magyar szólások és közmondások Bp., 1966. 9.); a Villex. Kovalovszky Miklós által írt szócikke az irodalmi eredeten kívül gyakori forrásként tartja nyilván egyéb művészeti alkotások (film, zenemű, kép stb.) címét, szövegét, illetve a sajtó, rádió, tévé, plakát is alapja lehet kialakulásának. A Villex szócikke fontosnak tartja, hogy használója „szinte idézetként él vele, többé-kevésbé érezve és éreztetve, hogy a kifejezést készen vette át, van forrása, alkotója, s közkinccsé válva is megőrzi hivatkozás szerepét beszélő és hallgató, író és olvasó számára egyaránt. A szállóige mintegy olyan idézet, amely mellől elmarad az idézőjel, ám azért tudjuk, hogy valahonnan idéztük, keletkezése valamihez fűződik." Mikszáth szövegeiből sokszor egyértelműen kiderül, hogy pontosan ismeri a szállóige forrását, s nemcsak idézetszerüen, hanem idézetként él vele: