Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1996-1997. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

V. Raisz Rózsa: Szállóigék Mikszáth írói nyelvében

"Sramkó el akarta magát kiáltani XIV. Lajossal: - L'etat c'est moi. Én magam vagyok az állam." (Sramkó bácsi. KrK. 27. 123.) - „Még oly hatalmas család is, mint a Habsburgok, házassággal szerezték országaikat, s innen a találó mondás: »Bella gerant alii, tu felix Austria nube!«" (Magyarország lovagvárai. R-Fr. 95-6.) - „Attila humorral felelt Róma könyörgő püspökének: »Ha te az isten szolgájának mondod magad, én akkor az isten ostora vagyok«." (Az igazi humoristák. R-Fr. 39.) - „A város tigriseiből szelíd kezes bárányok lettek, kik a tenyérről nyalják le a sót, a Byron szavával élve: divat lett livree-t hordani." (Szeged könyve I. Bp. 1914. 72.) Máskor nem jelzi a szerző a forrást, sőt az idézés sem szószerinti, de a közösség tudatában élvén a költői sor elválik a Mikszáth-szövegtől: „A koporsójára rakott borostyánlevelek helyett újak nőnek, az égő fáklyák kialusznak, a gyászlobogókat leveszik, s amint időközben kihajtanak, azután is egyre hullatja majd leveleit az idő vén fája... Hullathatja már. Egy egész koronája le van törve." (Az én halottaim. Bp., 1914. 70. Arany János.) A bibliai eredetű és a latin nyelvű mondások esetében sokszor nem ilyen nyilvánvaló az irodalmi eredet, főként a mai olvasó számára. Mégis szállóigének - nem szólásnak vagy közmondásnak - tartom őket, fontosabbnak ítélve az eredetüket, mint az eredetük közismertségét. Mikszáth és kortárs olvasója jobban ismerte a Szentírást és a latin klasszikus szerzőket, mint a mai olvasó, így számukra az intertextualitás nyilvánvaló volt: „Nagyságos uram, hű ember vagyok, az is leszek holtig, hanem azt az egyet ne kívánja tőlem. Múljék el ez a keserű pohár, ha lehet." (Elbeszélések II. Krk. A pletyka.) - „Mert Feri azok közé a szerencsétlenek közé tartozott, akik okosak, mint a kígyók, ha nem jól megy a dolguk." (A Noszty fiú esete Tóth Marival. II. Bp. 1950. 181.) - „Sóbálvánnyá meredve maradtam ott helyben, alig bírva rendbeszedni gondolataimat." (Töviskes látogatóban. R-Fr. 190.); „Mozogni kell a para bellum si vis pacem elve szerint, ha igazi tűz, mivel ebben a lőcsei dologban éppen megfordítva jelentkeznek a következmények." (A fekete város. O. K. I. 239.) - „No hát most már gyerünk az alispánhoz, mert periculum in mora\ még az éjjel brachiumnak kell kimennie Röszkére." (Különös házasság. Krk. 14. 11.) - „

Tempora mutantur, nos et mutamur in Ulis. Az idő felcseréli ifjúságunkat vénséggel, hitünket meggyőződéssel." (Cikkek és karcolatok. II. KrK. 52. 135.) A szállóige fogalmi jegyeivel kapcsolatban kell szólnom a nyelvi formájáról. Szállóigévé többnyire (formájuk és jelentésük tekintetében) a közmondásokhoz hasonló, azaz egyszerű vagy összetett mondat alakú és terjedelmű, általános vagy általánosítható jelentést hordozó szövegrészletek válnak. Ilyen szállóigék vannak többségben a Mikszáth-szövegekben is, mind a magyar, mind az idegen nyelvűek körében. Szállóigének tartom azonban a csak