Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1996-1997. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

V. Raisz Rózsa: Szállóigék Mikszáth írói nyelvében

V. RAISZ RÓZSA SZÁLLÓIGÉK MIKSZÁTH ÍRÓI NYELVÉBEN A frazeológia a lexikológia része, de a frazeológia egységek vizsgálata emellett lehetséges jelentéstani, alak- és mondattani, valamint stilisztikai szempontból (vö. Szathmári István: Gondolatok a magyar frazeológiai kutatásokról. MNy. LXn. 506.); ma már hozzátehetjük, hogy a szöveg, a szövegbe szerkeszthetőség oldaláról, tehát a szövegtani szempont is felmerül. Az 1960-as évek végén készítettem egy szótárszerű összeállítást Mikszáth Kálmán írói nyelvében fellelhető frazeológiai egységek regisztrálására; (Szólások, közmondások, szállóigék M. K. írói nyelvében. 1968. Kézirat) ebben 1788 előfordulásban szerepelnek szólások, szóláshasonlatok, közmondások, szállóigék. Gyűjtésem kiterjedt Mikszáthnak - akkor már kritikai kiadásban megjelent - összes regényére és levelezésének teljes anyagára, az elbeszéléseket nagyrészt a jubileumi kiadás alapján dolgoztam fel, s a tanulmányok, cikkek, emlékezések kötetben kiadott darabjaiból is gyűjtöttem. 1788 előfordulásból 166-ot minősítettem szállóigének, azaz a szállóigék az összes feldolgozott előfordulás 9,278%-át adják. A 166 előfordulás 83 szállóige között oszlik meg. Az iterációs indexe tehát 2. A teljes anyag iterációs indexe 2,4. (1788/749) A teljes gyűjtemény 1788 előfordulásából 350 származik nem szépirodalmi szövegből, azaz cikkből, tanulmány(féléből), levélből. Ez az egész anyagnak 19,57%-a. Ha ebből a 166 szállóige-előfordulást megvizsgáljuk, 44 előfordulás való nem szépirodalmi műből, ez 26,5%. E 7%-os különbségnek talán jelentést tulajdoníthatunk: úgy látszik, a választékos, művelt közéleti nyelvhasználat elemeként használja Mikszáth is a szállóigéket. A szállóige fogalmi jegyeit tekintve elfogadom azokat, amelyek a szakirodalomban ismeretesek, két ponton fűzök hozzájuk kiegészítést. Lássuk a fogalmi jegyeket! Tóth Béla tömör megfogalmazása szerint „A szálló ige [!] ismeretes eredetű szólásmód." (Szájrul szájra. Bp. 1901. V.) Ezzel a szállóigének két sajátságát emeli ki: a frazeológiai egységekhez tartozását és az irodalmi eredetét. Azok a szerzők, akik részletezőbb fogalmi leírásra törekszenek, azon kívül, hogy a szállóigét a közkeletű, állandósult, a szónál nagyobb nyelvi egységek között tartják nyilván, főként a szerkezetére, jelentésére, használati kötöttségeire, stilisztikai mivoltára és eredetére vonatkozó jellemzőit tárják fel: szókapcsolat (Szabó Dénes: A mai magyar nyelv. 1957. 126.); állandó