Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1996-1997. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

Budai László: A valenciafogalom kialakulása, bővülése és a valenciakutatások problematikája

a tárggyal) állítja párhuzamba, ez utóbbiak viszont szerinte szemantikai oppozícióban állnak egymással. A szemantikai szempontok elsőbbségét jelenti bizonyos igéknek az avalens kategóriába való sorolása. Közel áll felfogása a szemantikai jegyeket és a szintaktikai relációkat szintetizáló esetgrammatikához, amikor azt mondja, hogy az igei csomó egy kis dráma (un petit drame) kifejezésére szolgál. Ugyanúgy, mint egy valódi drámában, az igei csomóban is kell lennie processzusnak (proces), de legfőképpen kellenek színészek (acteurs) és 'körülmények' (circonstances). Ha most mindezt lefordítjuk a strukturalista szintaxis nyelvére, a következő egyenleteket kapjuk: proces = verbe, acteurs = actants, circonstances = «constants. Az avalens igék esetében, amikor felgördül a függöny, egy olyan szín tárul elénk, amelyben esik az eső vagy a hó, ahol nincsenek színészek (Tesniére 1959: 102, 106). Különösen későbbi hatását tekintve fontos Tesniére-nek az a megjegyzése, hogy bizonyos valenciák munkanélküliek vagy szabadok maradhatnak (Certaines valences peuvent rester inemployées ou libres.) (Tesniére 1959: 238). Ez a megjegyzése hívta fel Tesniére követőinek a figyelmét a kötelező és a fakultatív aktánsok megkülönböztetésének a szükségességére. 3. A valenciafogalom bővülése Tesniére valenciaelméletéből kiindulva, arra támaszkodva, fogalomrendszerét és terminológiáját többé-kevésbé követve vagy bírálva, majd tőle egyre jobban eltávolodva és önállósodva, igen sok valenciaelmélet lát napvilágot, egyre szélesebb területeit hódítva meg a nyelvnek. A valencia fogalmát kiterjesztik valamennyi szófajra, a szónál nagyobb nyelvi egységekre, de behatol a valencia a szó belsejébe is (innere Valenz, pl. Stepanowa 1971). A valencia egyre több más diszciplínával lép frigyre, mert mind több valenciakutató lép fel azzal az igénnyel, hogy valamilyen általánosabb makroteóriába ágyazza be a valenciaelméletet, bár vannak, akik továbbra is megelégszenek egy-egy részterület feldolgozásával, bizonyos idegennyelv-oktatási igények kielégítésével. Helyesen jegyzi viszont meg Kéri (1977), hogy a valenciának a többi szófajra való kiterjesztésével, a mondattani síkról a logikaijelentéstani síkra való terelésével, az esetgrammatikával való összekapcsolásával párhuzamosan a valenciaelméletek egyre jobban áttekinthetetlenekké válnak, és egyre kevésbé alkalmazhatók az idegennyelv-oktatásban. A valenciakutatók is könnyen belefeledkeznek terminológiai vitákba, azonos terminusokkal látva el különböző jelenségeket és ugyanazt a jelenséget másnak és másnak keresztelve. Somers (1987: 189) felsorolja például a Tesniére-i actant és circonstant néhány későbbi megfelelőjét: Mitspieler Umstandsbestimmung, Ergänzung - Angabe, argument - circonstant, parti10