Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1994. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

D. BERENCSI MARGIT: A címadás szókincsének néhány sajátossága Nagy László költészetében 1944-1973 között

Eltérés abban mutatkozik a két korszak főnévhasználata között, hogy az érett korszakban az elvont főnevek és a tulajdonnevek száma majdnem megháromszorozódik, arányuk: 23:64, illetve 8:22. Említésre méltók a tulajdonnevek, különösen azok, amelyek a portréversek címét alkotják: Bartók, Csontváry, József Attila, Lorca, Tamási Áron, „Nemcsak hű jellemzések, hanem igazi önjellemzések is. Kettős portrék tehát: a kötődés vallomásai. A megidézett példák médiumok: általuk építi önnön világképét Nagy László". (Görömbei András: Nagy László költészete. Magvető Kiadó, Bp., 217.) Az igehasználatban tapasztalhatunk még lényeges eltérést. Míg a korai korszakban 11,41 %-os az előfordulási arány, az érett korszakban 6,41%, az arányeltolódás a főnév- és a névmáshasználat javára történt. Érdemes összevetnünk a címadás néhány szófaji statisztikai adatát. A magyar nyelv szépprózai gyakorisági szótárá-nak adataival. Költői szövegeket feldolgozó gyakorisági szótár ugyanis nem áll rendelkezésemre. Gyakorisági szótár Nagy László címei fn.: (köznevek): 21,86% 50,89% (tulajdonnév) 4,56% ige: 17,57% 8,64% hsz.: 7,62% 2,12% mn.: 6,96% 14,21% fn.-i nm.: 5,08% 2,24% Az alapszófajok összesen: Az alapszófajok összesen: 59,09% 82,66% Arra természetesen számítani lehetett, hogy a címeket alkotó szavak szófaji megoszlása eltérést mutat más korpuszokon (akár még a versszövegeken) végzett adatokétól. Nem mindegy azonban, milyen szófajok irányában történik ez az elmozdulás. A vizsgált címek szófaj gyakorisága, az alapszófajok, illetve a nominális elemek túlsúlya azt mutatja, hogy Nagy László tömör, tartalmas, lényeget kiemelő, fontos információkat hordozó címeket alkotott. 46