Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1994. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

V. RAISZ RÓZSA: Márai Sándor: Arról, hogy a szívek összetörnek. A szöveg szerkezetéről

tás, mint a címekhez általában, hanem grammatikai eszközökkel is visszautal rá a szerző. „De pontosan úgy" - ez a szöveg első mondategysége, első mondategészének főmondata. Kizárólag kapcsolást és utalást tartalmaz. A szövegkezdő de kötőszó itt nem ellentétet érzékeltet, hanem a megerősítést, nyomósítást szolgálja, ilyen szándékú fejtegetést vezet be (Vö. ErtSz. I. 973.), miközben a címhez kapcsolja a bekezdést. A tagmondat grammatikailag hiányos: a címbeli mellékmondat alanyát és állítmányát értjük bele, de ha kiegészítenénk velük, kiderülne, hogy míg a cím nyomatéktalan, minden hangsúlyozandó tagjára azonos erősségű szakaszhangsúly esik (Arról, hogy a szívek összetörnek), az első tagmondatba viszont kirekesztő szórenddel kerülhetne be az állítmány (De pontosan úgy [törnek össze a szívek]), az úgy utalószó erősebb mondathangsúlyos. - A tagmondat hiányos volta elválaszthatatlanul hozzákapcsolja a szövegkezdést a címhez. A cím a szövegtémát slágerszövegek, népies műdalok, falvédőfeliratok elkoptatott képi megoldásával, exmetaforájával fejezi ki: a szívek összetörnek. Hogy ez közhely, azt Márai nem titkolja, sőt némi iróniával hangsúlyozza. A rövid első bekezdés stílusa - miként a benne foglalt két kijelentés leegyszerűsített tartalma - szándékoltan tárgyias, köznapi, egyszerű, a közlés rövid tagmondatokban ölt testet. A szöveg két bekezdése közötti stiláris ellentét lényeges információt hordoz: jelzi, hogy itt, a második bekezdésben kap kifejtést a szerző reflexiója. A közhely igazságán elmélkedve igazi választékos, intellektuális stílusban, jellegzetes stílusában szólal meg Márai. Erre utalnak a nem mindennapi szavak, kifejezések: chansonénekesnő, eggyéragasztani, anyag, illet valamivel, találkozást hoz, játékalkalom, állasz (ragozott alak), megengesztel, nyugtatni, különösen pedig a szövegszerkesztés módja. ,/4z életben is ennyi a tanulságé - mondja rezignáltán a második bekezdés első, még átvezető funkciójú mondatával. Ez főként kapcsoló és utaló elemeket tartalma: „hozzátoldja" az előzőhöz ezt a bekezdést az is kötőszóval, visszautal a második mondatbeli közlésre az ennyi anaforikus mutató névmással, továbbá a tanulság megismerésével. A tanulság azonban nemcsak visszautal, hanem előre is: tartalomváró szóvá lép elő: most következik a kifejtése. Értékel, újraértékel, végletes, túlzó fogalmazásával gondolkodásra, vitára késztet. Többszörösen összetett mondataiban érvel, részletez, halmozásokkal és párhuzamokkal (5., 7. mondategész). Halmozásai hol az erősítést szolgáló szinonim kifejezések (érzéseit megsértették, ,szívét összetörték"), hol - mint a 10. mondatban - szemantikailag eltérő, azaz más és más erényt jelölő elvont főnevek halmozódnak alanyokként (türelem, bölcsesség, nagylelkűség, szenvedély), kifejezve, hogy mindezek egyformán szükségesek az érzékeny emberi kapcsolatok létrehozásához és fenntartásához; a megbántott, csalódott ember lelki egészségének helyreállításához azonban - e szövegben foglaltak szerint - mégsem elegendők. 37