Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1994. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

V. RAISZ RÓZSA: Márai Sándor: Arról, hogy a szívek összetörnek. A szöveg szerkezetéről

Ilyen a kötet 72. számú szövege. Arról, hogy a szívek összetörnek ( )* De pontosan úgy, mint a dalokban, melyeket kávéházi chansonénekesnők énekelnek (2) S a dalok tanulsága mindig annyi, hogy az összetört szíveket nem lehet többé eggyéragasztani. (3) Az életben is ennyi a tanulság. (4) Ha egy ember egyszer bizalommal, föltétlen érzésekkel közeledett valakihez, s érzéseit megsértették, „szívét összetörték", soha többé nem tud igazi bizalmat, feltétlen odaadást érezni egy másik ember iránt. (5) Nincs érzékenyebb anyag a földön, mint az emberi anyag. (6) Képtelen arra, hogy elfedjen egy sértést, mellyel lelkét vagy érzéseit illették (7) S bármiféle baráti vagy szerelmi találkozást hoz is még számára az élet, gyanakvó marad, minden kapcsolat torz és gonosz játékalkalom lesz számára, örökké bosszút akar. (8) Ilyen az ember. (9) Vigyázz, ha ilyen megsértett szívűekkel állasz szemközt: nem tudod őket megengesztelni. (10) S nincs az a türelem, bölcsesség, nagylelkűség, szenvedély, mely az ilyen csalódott szíveket nyugtatni tudja. Ha a cím és a szöveg kapcsolatát nézzük, a cím funkcióját szokásosnak mondhatjuk: a szövegtémát jelöli meg. Igaz, iróniát sejtet a benne megjelenő közhely, elkoptatott kép. Nem ilyen szokásszerű azonban a cím szövegszerkezeti szerepe. „Vajon a cím hozzátartozik-e a szöveghez vagy nem? - Ha a szöveg lineáris kohézióját nézzük, nem. A szöveg ott kezdődik, ahol az első mondat, és az utolsóval fejeződik be. A szövegnek így kell teljesnek, befejezettnek lennie. Nem hiányzik a szövegből semmi cím nélkül. Nem így áll a dolog a szöveg globális kohéziója szempontjából. A cím a szövegre mint egészre rámutat, mintegy deiktikus szerepe van, amelyhez hozzáértendő: ez (ti. a szöveg, ami következik) X-ről szól, vagy ennek (ti. a szövegnek, ami következik) X a témája." (KÁROLY SÁNDOR 1979. 28.) KÁROLY SÁNDOR az általános címadási gyakorlatból vonta le fenti megállapítását, ez a cím azonban sajátságos módon nemcsak globálisan, hanem lineárisan is elválaszthatatlan a szövegtől. Nem úgy, mint a J. SOLTÉSZ KATALIN által álcímnek nevezettek, amelyek a szöveg első szavainak, főként versek kezdő sorainak címmé emelésével jönnek létre, oly módon, hogy a szövegben (rendszerint versszövegben) megismétlődik a címként már megjelenő részlet, például Petőfi Sándor számos versében: Fa leszek, ha - Befordultam a konyhába - továbbá Tóth Árpád: Az öröm illan stb. (BALÁZS JÁNOS: 1985. 103.); Márai írásának címe megtartja a cím szokásos kiemelt helyzetét, nem is ismétlődik meg a szöveg kezdő sorában, hanem olyan, mintha a szöveg kezdő mondata volna, ezt folytatja úgy, hogy nemcsak szemantikailag, pragmatikai lag kapcsolódik hozzá a folytaA zárójelbe tett számok a mondategészeket jelölik. V. R. R. 36