Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1994. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

EŐRY VILMA: A szöveg mondatainak kapcsolódása és a szöveg-szerkezet

illusztrálására nem egy mégoly jól szerkesztett szónoki beszédet választunk, hanem irodalmi alkotást. Ahhoz azonban, hogy a két szöveg akár szerkezeti szinten is összevethető legyen, célszerű nem a legtávolabbi lehetőségek közül választani (pl. lírai alkotás verses formában - mindennapi társalgás), irodalmi szövegként ezért egy prózában írt epikai mű kínálkozott, terjedelmi okokból egy rövid próza. A nem irodalmi szövegekből pedig írott szöveg, terjedelmi és egyéb gyakorlati okokból egy levél. A szövegek kompozicionálisan releváns nyelvi jellemzői közül talán a leglényegesebb, a legmeghatározóbb a szövegek mondatainak grammatikai-logikai kapcsolódása és a szövegen belüli témafejlődés. Mindkettő a konnexitás (szintaktikai összefüggőség) eleme. Az elemzés nem tér ki tehát a szöveg egyéb összefíiggési viszonyaira, illetőleg csak érinti őket. Különösen a kohéziót (szemantikai összefüggőséget) érinti azokban az esetekben, amikor a kompozíció szintaktikai és szemantikai elemei erősítik (az irodalmi mű esetében) vagy gyengítik egymást, illetve nem felelnek meg egymásnak (a levél esetében). A jól szerkesztett (ez esetben irodalmi) szöveg Krúdy Farsangi fánk című, 1924-es keltezésű írása Az emlékek szakácskönyve című kötetből (Krúdy Zsuzsa kiadása, 1983). 1.1. A régi költők, aakiknek még nem kellett messze járni költői témákért az ebédlőjükből: többnyire újdonsült menyecskéhez hasonlították őt. II. 2. ízzel is volt töltve, amint a fiatalasszonyok azokkal a csodálatos szavakkal, ^amelyeket egytől egyig emlékbe óhajtanak eltenni a férfiak. III. 3. Dicsérte őt egyházi ember, de még az istentagadó is, aamikor habkönynyedséggel az asztalon megjelent, 4. mert szíves volt ő, akár az öregek szúette fogaihoz lágyságával, valamint a mohó fiatalsághoz, aamely egyszerre szeretne elnyelni minden ízt, minden jót a kínálkozó életből. IV. 5. Szeretett leugrani a tálról, aha ügyetlenül nyúltak hozzá, hmintha táncolni akarna menni a táncosok útján. V. 6. Szeretett arrafelé járni, aahol a szomszédságban farsangi muzsikusok hangolnak, szoknyát és nadrágot egyformán ingerlő tánczenéhez. VI. 7. Szeretett ott lenni minden magyar házban,

aamikor Vízkereszt tájékán obsitosnak és újoncnak egyformán eszébe jut, bhogy itt volna az ideje a megbolondulásnak: 8. falu drágalátos búbos kemencéje, város sovány, kiéhezett kályhája körül egyformán részt vett a társalgásban, aamikor az emberek hirtelen észrevették magukat, hhogy belekerültek a farsangi báli névsorba. VII. 9. Fánk! VIII. 10. Világosítója elborult kedveknek. IX. 11. Vigasztalója remetéskedő étvágyaknak. X. 12. Tánckönnyű, mint régi kedvünk. 26