Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1994. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

FEKETE PÉTER: Papp István az ember, a tudós és a tanár

Tanulmányokat írt a hangtörténet köréből is. Ezekben rámutatott, hogy a hangváltozások fiziológiai folyamatát a nyelvi funkció érdekei irányítják. 1950-ben Egerben írja meg az „Általános nyelvészet" témájú jegyzetét, amely akkor a legkorszerűbbek közé tartozott. Amikor 1926-ban kikerült az egyetemről, professzorától Pápay Józseftől egy Magyar Nyelvatlasz tervének kidolgozását kapta feladatul. A terv hamarosan elkészült, azonban elképzelését nem valósíthatta meg. Nem nyugodott bele, újabb tervet dolgozott ki, s olasz nyelven közzé is tette. A külföldi érdeklődés ellenére, itthon nem vették tudomásul. Papp István szavai szerint: „...ami Debrecenből jött, az már eleve gyanús volt a főváros vezető emberei számára." Papp István 1965-től megszakítás nélkül meghívott professzora volt a jyväskyläi nyári egyetemnek. Finn nyelvészeti dolgozataiban foglalkozott a finn nyelvtudomány módszereivel, a finn nyelv történetével, a finn szófaji kutatással, a finn verseléssel. Sajátos véleménye volt a kalevalai ritmusról. A finn egyetemi hallgatók számára tankönyvet készített, amely azonban a kutatók számára is jól hasznosítható kézikönyv lett, amely a legmodernebb nyelvtörténeti eredményeket foglalja magába. Nyelvtörténeti nézeteit öszszefoglaló műve 1968-ban Finnországban jelent meg. Címe: „Unkarin kielen história". A hazai finnugorisztika számára elkészített Finn-magyar szótár a hazai és külföldi szakkörökben nagy elismerést váltott ki. Néhány méltatást említek közülük. „Ez a szótár méltó folytatása azoknak a nyelvkönyveknek, amelyekkel Papp István több hívet szerzett Magyarországon a finn nyelvnek, mint bárki más." „Papp István szótára kitűnő segédeszköz a magyarral foglalkozó finnek, s talán még nagyobb mértékben a finn nyelvvel foglalkozó magyarok, s Finnország barátai számára." Egyébként minden finn témájú munkáját elismeréssel fogadták. Szólni kell az anyanyelvi nevelésről vallott nézeteiről is. Véleménye szerint nyelvi műveltségünknek ügye az isklában dől el. Az anyanyelvi neveléssel kapcsolatos véleményét elsősorban „A magyar nyelvtan nevelőereje és nyelvi nevelés kérdései" c. munkájában fejti ki. „Nevelőerejét csak akkor tölti be a nyelvtan - írja, ha odaállítjuk ahová való: központi tantárggyá, a nevelés és oktatás tengelyévé." A gyerek az anyanyelv használatának ismeretében kerül az iskolába. Ez a nyelvhasználat ösztönös. Az iskola feladata, hogy ezt az ösztönösséget tudatossá tegye. Az anyanyelvi nevelésben a gyerekek meglevő nyelvi kincsére kell alapozni. „Azért tanuljuk anyanyelvünket - vallja -, hogy az ősöktől ránk maradt drága örökséget jól tudjuk használni... a nemzet fennmaradásáért és a haladásáért vívott küzdelemben." Foglalkoztatja a nyelvi rétegződés problémája a köznyelv és a nyelvjárások, a tájnyelv és az iskola kapcsolata. Véleménye szerint a nyelvjárások 118