Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

D. BERENCSI MARGIT: Nagy László címadása korai költészetében (Részlet egy nagyobb tanulmányból)

váltakozása. Ez utóbbinak éppen a kilátástalanság a motiválója" (GÖRÖMBEI ANDRÁS: Nagy László költészete. Magvető, 1992. 23.) Rothadt zsúp alatt. Magába roskad minden, Tollam vásik, Fogaim közt fekete szipka, Ködkonda támad, Bíztam a tavaszban stb . Kilátástalannak tűnő életének egyetlen ellenpontja a szerelem. Az öröm, a vidám hangulat sok-sok árnyalata szólal meg dalszerű verseiben: Az én szívem, Galambcsőrök csettennek, Májusi rózsa, vagy az erotikus motívumokat felvillantó Aranypénztérdű szerető, Az ördög hárfái, Csillagrugó éjszakában stb. A derű általában hiányzik korai verseiből, talán (a szerelmes versektől eltekintve) csak a bulgáriai tanulmányélményeit őrző darabok kivételek: Tánc a téren, Levél a plovdidi vásárról, Bolgár tánc. Néhány cím a vers műfajáról, illetve érzésvilágáról, hangulatáról árulkodik: Virágének, Rapszódia, Bordal, Ballada, Zsoltár stb. Természetesen folytathatnánk még a felsorolást pl. a család, különösképpen az édesanya, a falubeli emberek, a költő zaklatott útkeresése a "fényes szellők" korában stb. szintén figyelemre méltó témák, s egy-egy szép, antológiában is beillő vers ihletői. Pl: Anyakép, Csodafiú-szarvas, Tűzszivárvány stb. 2. Grammatikai megformálás Nagy László szívesen alkalmazta az egyszerű rövid címeket. Ez a tömörségre való törekvését igazolja. A vizsgált 182 verscím közül 61 egyetlen szó. Ebből 57 főnév, 3 ige, 1 határozószó. Összegzésszerű kiemelések ezek. A költő elhagyja a másodlagos közlő értékű szókat, hogy a figyelmet a leglényegesebbre irányítsa. Többnyire toldaléknélküliek, s a vers tárgyára utalnak: Zúzmara, Zuhatag, Bulgária, Hajsza, Kiáltás, Vihar stb. Az egyszavas címek mellett leggyakrabban a nyílt vagy zárt szintagmákból álló címeket alkalmazza: 38 minőségjelzős,, 12 birtokos jelzős, 17 határozós, 8 mellérendelő szintagma és 3 álszintagma áll címként. Különösen fontos szerepet szán a minőségjelzős szerkezeteknek. Bár többségük nem hordoz metaforikus jelentést, mégis kifejezőek, megelőlegezik a vers hangulatát: Kopár parton, őszi jajgatás, A szomorú ökrök, Dunántúli béke. Határozós szintagmáinak elsősorban körülményjelölő szerepet szán: Tánc a téren, Széllel sodort, Hazafelé hajnalban, a jelképes, s másodlagos jelentés is könnyen felbontható: Halálig tiszta, Játék karácsonykor. A mellérendelő szintagmák száma kevés. Hangzásuk, ritmusuk kellemes. Zeneiségüket arányos felépítésüknek köszönhetik. Leginkább kétsarkú címek. Az és kötőszóval összekapcsolt főnevek bár nem antonimák, de mindenképpen kontrasztot 85