Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

V. RAISZ RÓZSA: A Mi kszátfvelbeszélések mondatszerkesztése

Alárend. megys. közbeékelő dése Szervetlen megys. közbeékel ődése Főmondat közbeékelő dése összesen Narráció ß,407 % 0,44 % 0,23 % 4,077 % A szereplő beszéde 0,673 % 0,6 % 0,07 % 1,343 % Szabad függő beszéd 0,516 % 2,6 % 2,976 % A mellérendelő értékű, alárendelő formájú mondategységek jelenléte -illetőleg hiánya — más okokkal magyarázható. Erre a mondatszerkezeti típusra a nyelvészeti és a nyelvművelő munkák már régen felhívták a figyelmet. Klemm Antal "Magyar történeti mondattan"-a szerint (Bp. 1928. 482.) a vonatkozó névmásokat mint kötőszókat "lat., ném. mintára az elbeszélés, fejtegetés folytatására is használják, holott a magyar mutató névmással [és, de, azonban, pedig, tehát, ugyanis, mert kötőszóval kapcsolatban) mutat vissza." ~ "Ugyancsak lat., ném. mintára a fomondat egész tartalmára is vonatkoztatják a mi vonatkozó névmást." Klemm hivatkozik azokra a szerzőkre, akik nyelvművelő szempontból mint idegenszerűséget hibáztatták a szóban forgó mondatszerkezetet: SZARVAS GÁBOR már a Nyr. 4. évfolyamában írt róla cikket, később SIMONYI ZSIGMOND, DENGL JÁNOS, ZOLNAI GYULA és mások foglalkoztak vele. (Mai nyelvművelésünk nem az idegenszerűséget hibáztatja benne, csak akkor szól eliene, ha használata folytán félreérthetővé válik a közlés.) A nyelvművelés tehát már a múlt század hetvenes éveiben tanácsolta e szerkesztési mód kerülését, ez is oka lehet annak, hogy a vizsgált szépírók szövegeiben, az idő előrehaladtával, egyre csökken, az itt feldolgozott Móricznovellákban elő sem fordul. Mikszáth bizonyára fiatal korának írott nyelvi szokásait követve élt vele. Az ő használatában -- és a Krúdyéban -- régis ízt érzünk ki ebből a mondatformából s a vele párhuzamosan vizsgált egyéb alárendelő formájú, mellérendelő értékű mondatokból. Igen szembeötlő a különbség, amely a vizsgált szerzők szövegei között abban a tekintetben megnyilvánul, hogy milyen bennük az egyszerű és az összetett mondatok aránya; a Mikszáth-novellákban: 17,77 % egyszerű 81,23 % összetett. 70