Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

V. RAISZ RÓZSA: A Mi kszátfvelbeszélések mondatszerkesztése

mondatkapcsolást. Ez utóbbi az alárendelésre emlékeztet, de benne az alárendelő jelleg kifejtetlen, jelöletlen, pontosan meg nem határozható, nehezen kategorizálható. 1.Szervetlen ül kapcsolódik a mondatba: 1. A megszólítás (vocativus) "vagyis a beszélgető társ aposztrofálása"... "valamilyen megfelelő névvel - általában névszóval -- megnevezzük, akihez szavainkat intézni kívánjuk" (JUHÁSZ JÓZSEF: Szövegtani vázlatok. In: Tanulmányok a mai magyar nyelv szövegtana köréből, Bp., 1983. 154-5.), alkalmas a figyelemfelkeltésre, a partner iránti szubjektív viszony kifejezésére, a kommunikációs kapcsolat során a viszony létesítésére, fenntartására, formálására. 2. A felkiáltás: rendszerint mondatszó (jaj, hej) v. mondatszószerű szókapcsolat (boldog Isten, jaj nekem) stb., indulatszószerű felkiáltás (H. Molnár Ilona: Módosító szók és módosító mondatrészletek a mai magyar nyelvben. NytudÉrt. 60. Bp., 1950. 48.) {Hála Istennek, Isten őrizz stb.) Példák: "Kímélje magát, az Isten szerelméért." 30./54."Sok megfoghatatlan dolog van a nap alatt, de semmi sem rejtélyesebb — dicsértessék a Jézus Krisztus - mint a Plútó esete." 23./7. 3. A módosító (modális) értékű szók és mondatrészletek. Ezekkel H. MOLNÁR ILONA (I. m. 48.) foglalkozott tüzetesen, valamint a mondatba kapcsolódásuk szempontjából KESZLER BORBÁLA (AZ egyszerű és az összetett mondat határsávja. In: Tanulmányok a mai magyar nyelv mondattana köréből. Bp., 1977. 111-33.) H. MOLNÁR ILONA szerint "Az a modális állítás, amely a mondat állítmányában összesűrűsödő prédikációt kiegészíti, prédikáció a prédikáció mellett, mind funkcionális, mind grammatikai tekintetben; sem fölötte, sem alatta, sem pedig mellérendelve nem áll a deskriptív funkciót teljesítő mondatrészeknek; ilyen értelemben szervetlen eleme a mondatnak az állítás bármelyik fokán..." (I. m. 51-2.) A módosító szók és egyéb modális nyelvi képződmények lé I e k t a nilag hitelesebbé teszik közléseinket, azok közé a tényezők közé tartoznak, amelyek beszédünk elevenségét, konkrétságát megadják. (I. m. 8l.) Ez utóbbi megállapítás a szövegek stilisztikai jellemzése szempontjából sem érdektelen. Példák: "Odafutottam a vezér elé, egyet intettem kezemmel a seregnek, s olyan csend lett, mint teszem azt ha egy zsidó-oskola egyetlen nagy szájjá változnék át, aztán tenyeremmel egyszerre rácsapnék arra a nagy szájra." 2/9. "Gőgös volt, az igaz, de szíve is volt, esze is." 30/43. 65