Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

V. RAISZ RÓZSA: A Mi kszátfvelbeszélések mondatszerkesztése

vizsgáljuk, milyen elemek milyen arányban fordulnak elő, az 1970-es évek közepétől megszaporodtak az ilyen vizsgálatok, főként DEME LÁSZLÓ munkásságának hatására és módszerének (kutatásainak) felhasználásával. Az egzakt eredmények megfelelő érveket adnak a kutató kezébe, nem alkalmasak azonban a szöveg művészi értékének meghatározására, nem pótolhatják a teljes műelemzést. Továbbá a mondattani jelenségek statisztikai vizsgálatában figyelembe kell venni, hogy stilisztikai értékelhetőségüket némileg korlátozza az a tény, hogy a mondat közlésegység, a szövegnek alapegysége: stilisztikai értékének megállapításakor nem lehet elszakítani a szövegtől, szituációtól és a nyelven kívüli tényezőktől. A különféle mondatformák a legkülönbözőbb tartalmak hordozására alkalmasak, ugyanaz a mondatszerkezet tehát többféle stílushatást kelthet (Vö.: HERCZEG GYULA: A mondatstilisztikai kutatás mint módszer. ÁNyT. XI. 141.). Másrészt viszont a mondatszerkezeti formák történetileg változó kategóriák: kialakulásuk, elterjedésük és háttérbe szorulásuk jellemző lehet egy-egy korszakra, stílusirányzatra, műfajra stb. Ily módon tehát, ha körültekintően választjuk meg a vizsgálandó mondattani sajátságokat, azok előfordulási arányai jól jellemezhetnek valamely szöveget, sőt valamely stílusirányt stb. is. Tudjuk azonban, hogy ez nem jelent teljes (nyelvi) leírást — nem regisztráljuk minden nyelvi szint adatait --, mégis sokat mond ennek, a közvetlenül a szöveg alatti szintnek a pontos jellemzése. Vizsgálatom tárgyai epikai alkotások: szövegük nem homogén, az elbeszélő narrációját meg-megszakítják a szereplők idézett párbeszédei, s a narráció beolvadhat különféle átmeneti közlésformákba, pl. szabad függő beszédbe, belső monológba. Ezért adataimat nemcsak a szövegek egészére, hanem külön az elbeszélő narrációjára és a szereplők beszédére nézve is, ahol pedig ezek mennyisége is értékelhető statisztikailag, az átmeneti közlésformákra lebontva is közlöm. A mondatalkotás több jellemző sajátságában számottevő különbség figyelhető meg adataim alapján a narratív és a párbeszédes részletek között, mégis szükséges a szövegegészek adatait együtt is szemlélni, hiszen a prózai epikában a párbeszédek stílusa nemcsak az alakok egyéniségéhez, műveltségéhez, lelkiállapotához stb. igazodik, hanem még inkább az író sajátos kifejezésmódjához. A következő táblázat a közlésformák százalékos megoszlását mutatja a Mikszáth-szövegekben: 62