Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

N. LŐRINCZ JULIANNA: Petőfi Sándor: Csalogányok és Pacsirták (Az ellentét kifejezőeszközei egy retorikus versben)

felkiáltó mondat tartalmazza , amely azonban tartalmát tekintve kijelentő mondat érzelmi többlettel. Ez a 4 . mondat két tagmondatból álló összetett mondat főmondatának tekinthető, melynek minőségjelzős alárendelt mondata a " Miket nekik meg nem köszönnek, -" mondat. Felfigyelhetünk az írásjelek alkalmazására is, amelyeknek a mondat modalitásából való eltérése szintén stilisztikum. Ebben a versben a felkiáltójelek gyakori előfordulása a retorikus érzelmi túlfűtöttség kifejezőeszköze elsősorban, s kevésbé grammatikai funkciójú. Az "ál lelkesülés- és a "gyáva könnyek

1 melléknévi metaforák, az utóbbi megszemélyesítés, ti. a gyávák könnyei birtokos jelzős szerkezetből asszociálódhat. 3.6. A vers 5. mondata visszatér a közvetlen 2. személyű megszólításhoz, amelyet csak azért szakított meg a közbeékelt ítéletet tartalmazó 3. és 4. mondat, hogy a hatást fokozza. Itt éri el érzelmi csúcspontját az I. szakasz: "Tudjátok-e, mik vagytok/ Kik a múltról daloltok?" A választ a " Haloítrab'ók! / Halottrablók/' ismétlés - grammatikai szempontból 2 hiányos mondat(16-7.) tartalmazza. A "halottrablók' metafora a Petőfi-szótár tanúsága szerint csak ebben a versben fordul elő. (PSZ, II. kötet, 146: 2) 3.7. A metafora szemantikai összefüggéseit a 8. mondat fejti ki, amely négy sorba tördelt, két enjambement-t tartalmazó alárendelő összetett mondat. "Sírjából fölássátok / A holt időt, / Hogy őt / Babérokért árulhassátok." Az enjambement-ok szerepe itt a feszültségkeltés. A főmondatban az igei állítmányt választja el az áthajlás a melléknévi metaforát tartalmazó megelevenített tárgytól (megszemélyesítés). A holt jelző a megszemélyesítés magva szemantikailag. A holt homonima a szövegben átvitt "elmúlt, elenyészett" jelentésű (PSZ, II. kötet, 290: 2). HORVÁTH JÁNOS (1922(1989, 538: 2) a motívum eredetét vizsgálva megjegyzi, hogy "A múlt: 'holt idő', ő a jövendőt köszönti' nem eredeti gondolat, Széchenyi Világ c. munkájában is előfordul. "S bennem örökre... el van határozva, hogy a múlt a halál, a jelen s jövő az élet; s így az élő embernek nem a múltban, hanem a jelen s jövendőben van igazi helye" I. 257. 1.; ily értelemben az egész "Vallomások. Az ó és új" c. fejezet). A múlt és jövő hasonló szembeállítását tükrözik Széchenyi következő sorai is: "A múlt elesett hatalmunkból, a jövendőnek urai vagyunk."- "Néhány sorral később pedig ezeket mondja: "Sokan azt gondolják: Magyarország - volt - én azt szeretném hinni: lesz." (Széchenyi, Hitel Gr. Széchenyi István munkáiból, 1903, 188) A "holt idő metafora ismétlése ~ s ilyenformán alakzatnak tekinthető - a cél határozói mellékmondat tárgyát kifejező őt személyes névmás is, amelyet szintén enjambement választ el a tagmondat új közlésegységétől: "Babérokért árulhassátok'. A babér szó jelentése a költői babérkoszorút asszociálja. Ez a koszorú azonban nem azonos a dicsőséget jelentő koszorúval: "Penész van rajta és halotti szag" A szemantikai ellentét itt 46