Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

SZATHMÁRI ISTVÁN: A magyar helyesírás alapjai

Ahhoz, hogy ezt a témát választottam, egy szubjektív körülmény is hozzájárult. Nemrégen tudniillik II. és IV. éves hallgatóknak elő kellett adnom helyesírásunk kialakulását és fő jellemzőit, továbbá szemináriumi gyakorlatot is kellett tartanom a jelzett témakörből, s ilyenformán korábbi idevágó kutatásaimra is támaszkodva (I. Régi nyelvtanaink és egységesülő irodalmi nyelvünk. Bp., 1968.), még világosabb lett előttem helyesírásunk logikus és következetes, máig tartó fejlődése, valamint e fejlődésnek és mai rendszerének alapvetése. 2. Mi a helyesírás? --Az Értelmező kéziszótár így írja körül: „Azoknak az elveknek és szabályoknak összessége, melyek szerint a nyelv szavait, szókapcsolatait, mondatait [mai rendszerezésünk szerint hozzátehetnénk: és szövegeit] írni, írásjeleit használni kell." Tehát a helyesírásban „elvek"-ről, vagyis egyetemes érvény', alapvető törvényekről, törvényszerűségekről, más kifejezéssel: valamely rendszerben alapul szolgáló fontos tételekről van szó (I. ÉrtSz. elv). Ilyen például a „szóelemző írásmód" elve, ami azt jelenti, hogy a ragos, jeles, képzős szavakban, az összetételekben, valamint az egymást követő szavak határán a beszéd során létrejövő alkalmi hangváltozásokat a leírásban nem vesszük tekintetbe, hanem a szóelemeket eredeti alakjukban tüntetjük fel (pl. tűzről\ népdal\ eszik belőle formákat írunk, pedig „tŰ5ztől", „né/dal", „eszi^ belőle" variánst ejtünk). Az elvek mellett a helyesírásban szereplő „szabályok" meg (I. ÉrtSz.) valójában bizonyos grammatikai formák, szó- és kifejezéstípusok stb. leírását megállapító rendelkezések. (Pl. a 110. szabály így szól: „A színárnyalatot kifejező melléknévi jelzőt egybeírjuk a színt jelölő melléknevekkei: halványlila, mélykék stb. Az összetett színnevek árnyalatát jelző mellékneveket azonban külohírjuk: sötét rózsaszín, halvány kékeszöld stb.) Egyébként a helyesírás elnevezés a helyes melléknév és az írás szó összetétele. A helyes az ismeretlen eredetű hely főnév származéka (a TESz. által megadott és időben egymást követő három jelentés jól mutatja, hogyan alakult ki a hely főnévből az 'igazságnak, a szabályoknak megfelelő' jelentésű helyes melléknév: 1. 'akinek telke van' > 2. 'a valóságnak megfelelő' > 3. 'csinos, tetszetős'). Az írás az ótörök eredetű és 'fest, ír' értelmű ír ige -ás képzős alakja. Korábban (és néha ma is) a görög-latin eredetű ortográfia szóval jelölik (a jelentése szintén 'helyes' + 'írás'). Más nyelvekben ugyancsak rendszerint használatos mindkét változat: német Rechtschreibung és Orthographie; angol (right) spelling és orthography, francia (csak ez használatos) orthographe, orosz HpaBonHcaime és op(porpa<pun, finn oikeinkirjoitus és ortografía. 3. Miért fontos a helyesírás?— Erre a kérdésre hosszabban kell válaszolnunk. 12