Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. Sectio Geographiae (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Bodnár László: A szőlő- és bortermelés gondjai, különös tekintettel az egri és a mátraaljai történelmi borvidékre

Az oltványtermelés az 1970-es évek elején visszaesett. Az újbóli felfuttatás csak erőfeszítések és nagy anyagi ráfordítások árán volt elérhető. A fokozódó szaporítóanyagok iránti igény, illetve a kedvező állami támogatás indította be az újabb nagyarányú telepítéseket. A jelenlegi telepítési ütem újabb lelassulása, ugyanakkor oltvány túltermelés tapasztalható, annak ellenére, hogy már 1984-től mintegy 10 %-kal csökkentették a gazdaságok oltványtermelésüket. Az oltvány termelés további nagymértékű csökkentésének elkerülése, esetleges megszüntetése végett -- az újabb belső telepítési kedv fellendüléséig — az oltványok export útján történő értékesítését indokolt fokozni. A szőlőtermelés élőmunka igénye a korszerű technológiai térhódítása ellenére sem csökkent jelentősen. A munkafolyamatok több fontos része egyáltalán nem gépesíthető vagy olyan magas költségtöbblettel jár (pl. szüretelés), amit a termelés nem bír el. A kézi munkaerő állandó csökkenése önmagában is rendkívüli feladatot ró a gazdaságok vezetőire. Az itteni üzemek a helyi munkaerő hiányát bérmunkások szezonális alkalmazásával, a szőlők részesművelésre történő kiadásával, a kevésbé gazdaságos szőlőterületek haszonbérbeadásával igyekeznek megoldani. Ennek tudható be, hogy a megyénkben lévő szőlőültetvények kezeltsége jó. A szőlőtermelés gépesítése a szántóföldi gépekre alapozott. Azonban szőlőművelő munkagépet az ipar alig gyárt, külföldi gépek beszerzése pedig valuta hiányában szinte lehetetlen. Ezért az üzemek házilag készítik munkagépeik többségét (oszlopbenyomó, kultivátor stb.). Jelenleg a termelő üzemek idegen munkaerő bevonásával nehezen megbirkóznak a szőlő kézi munkerőt igénylő feladatával, de néhány év múlva a jelenleg aktív tsz tagság jelentős részének nyugdíjazása után megoldhatatlan feladat elé állítja a gazdaságot a speciális szőlőgépek hiánya. A MÉM elkészítette az országban a szőlő termelésre alkalmas termőhelyek (szőlőkataszter) felmérését. Ebben kijelölték a szőlőtelepítésre kiválóan alkalmas, és feltételesen alkalmas területeket. Hazánk szőlő termésátlaga az 1960-as és 70-es években messze elmaradt a nyugat-európai országok termésátlaga mögött. Ez a helyzet a mennyiségi termelésre ösztönözte az üzemeket. A szőlőtermelés fejlesztésére hozott határozatok nyomán, az új ültetvények termőrefordulásával, az utóbbi évek szőlő termésátlaga lényegesen emelkedett. A nagy termés következtében a korábbi hiányhelyzetből kínálati piac alakult ki, amely országosan értékesítési és tárolási nehézségeket okozott. Annak ellenére, hogy a megye szőlőültetvényei felújításra kerültek, a fokozatosan termőre forduló üzemei ültetvények 1970-ig terméshozam tekintetében nem váltották be a reményeket. A termésmennyiségek lényegesen alacsonyabbak voltak a vártnál, aminek elsősorban az volt az oka, hogy: 27