Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2003. Sectio Culturae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 30)

KOZMA GYÖRGY BERTALAN: Táncsics könnyei

1834. április 20. napján, Kolozsváron kelt az a levél, amelyet a beteg Székelyné diktált, illetőleg idegen kézzel íratott le, s amely Bulyovszky Lillához szól. ,,Szeretett Ninám! /.../ Kovátsnét köszöntöm, sokat gondolok rá — édesenjut eszembe mennyit csúfolt, ha őltőz[e]tem el volt hanyagolva Szegény nlagy]. Várad - ott én voltam boldog, most ő boldogabb nálamnál oh szánjatok engem, mert meg érdemlem, nehéz utat törtem, de homályt nem hagytam rajta - s sorsom mégis nyomorito! /.../ olj gyenge Egésfzjségem, hogy rokonomat kelle kérnem e sorok le másolására - Isten önnel szeretett Cilám, ne felejtse él öreg nényit özvegy Székelyné"'

7

2. Kolozsvár látképe a XIX. sz. közepén (Robock Lajos acélmetszete.) 1834. május 15.-1835. február 2-ig - az egybehívott erdélyi országgyűlés miatt - Kolozsváron szép nagy társaság állott össze, s játékaik sorának csak az országgyűlés feloszlatása, s ezzel együtt a közönség megfogyatkozása vetett véget. Ennek a társulatnak volt tagja Déryné is, aki október 4-én lépett föl utoljára, s november 1. napjától üresen maradt helyére szerződött le Székelyné a szende szerepekre. Kolozsvári nagy visszatérése a fenti napon történt a Borzasztó éj a' Paluzzi kastélyban című szomorújátékban. A színház tömve volt, mindenki a Clarissát játszó színésznő alakítására volt kíváncsi, Székelynét akarta látni, hallani, aki alakításával zajos sikert aratott kö1

2 Az aláírás Székelyné kézírása. Székely Józsefné Bulyovszky Lillához. Kolozsvár, 1834. április 20. OSZK Kt. Levelestár. 201