Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2003. Sectio Culturae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 30)

SZŰK BALÁZS: Archetipusok a mozgó fényben

időző, de kronológiailag érintkező filmeket: Andrej Rubljov Boriszka harangöntése után újra festeni kezd (a film záróképeiben megszínesednek az ikonok), Kelvin Harey végső eltűnésekor álmában alászáll az atyai házba, ami a Solaris óceánjában kis szigetként lebeg. Tarkovszkij asztrológiai logikával viszonyítja egymáshoz hét játékfilmjét: együttállásukat motívumrendszere (égi szemszög, a zóna, a ház, nem képzőművészeti kulturális remisztenciák, időkiterítés, a kamera metafizikája,

1

0 hosszú beállítások, ikonográfiái szimbolikusság, metaforizmus, jelentéskonkretizálás

1

1) és az archetípusok mélydramaturgiája (négy őselem, férfi és női princípium, ikonikus képszerkezet, színdramaturgia, akusztikus hangszőttes, a profán és a szakrális tér-idő átjárhatósága, pulzáló egybejátszása)

1hozza összhangba. A Solaris-ban az archetipikus mélydramaturgia minden eleme gazdagon jelen van, s az idegen műfajiság ellenére lassú terjeszkedéssel fellazítja, transzponálja

1

3 a fantasztikum kötelező szüzséjét

1

4 (konferencia közvetítés, leszállás az űrállomásra, tudósi attitűdök, ruha és felszerelés, laboratóriumok, gépházak, műszerpultok, folyosók, könyvtár, kabinok, óriás ablakok, hűtőkamra, súlytalanság, rakéta és rakétakilövő csarnok, az óceán örvénylése stb.) hűtlenül adaptálva a szláv kultúrához archaizálja Stanislaw Lem modern morális vízióját.

1

5 Tarkovszkij felerősíti a Lemnél lappangó problémát: az emberiség minden olyan külső mozgása, amihez nem kapcsolódik belső változás (lelkiismereti, erkölcsi, ismeretelméleti), az önmagunkkal való öszszeütközéshez vezet. Snaut kibernetikus - a ráció felkent papja - születésnapján kiábrándultan „fényteleníti" Sartorius asztrobiológus lelkesedését a tudomány végső igazságot kereső küldetéséről: „Tudomány? Badarság. Helyzetünkben mit sem ér. Nem a kozmoszt akarjuk mi meghódítani, a Földet akarjuk kiterjeszteni. A magunk tükörképét keressük a másféle világokban. Kapcsolatot keresünk, de nem találjuk. Mintha olyan célra törnénk, melytől félünk, melyre nincs szükségünk. Az embernek emberre van szüksége." így nem véletlen, hogy a cím (Solis = Nap)

1

6 az Abszolútumra, a Logoszra, a szellemi energiák központjára utal,

1

7 s a film az Abszolútum elvesztése és megtalálása a megbocsátásban és szeretetben. Az erkölcsi entrópia^ megszűnése. A film allegorikus zárójelenetében a két világ (anyagi, szellemi) közös renddé olvad, egymásba foglalva a másikat: Kozmosz és Civilizáció maga lesz a személyes Abszolútum.

1

6 A Solaris gondolati-eszmei, de egyben poétikai-zenei középpontja is Snaut születésnapja a könyvtárban, Snaut és Chris beszélgetése az űrállomás körfolyosóján és Chris és Harey súlytalan „körtánc"-ának jelenetsorai. Mint egy „hegeli ikonosztáz" három része: a szellem-anyag, ráció-álom (művészet dichotómiájának felvetése (9 perc); az üresség-tagadás, a fausti lélek istenke90