Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2003. Sectio Culturae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 30)
SZŰK BALÁZS: Archetipusok a mozgó fényben
válása. Úgy tűnik, a halál ősképe mindkét filmben olyan „mélységi dramaturgia", amely az érzéki és intellektuális tartalmat hordozza. 3 A Huszárik-életmű korai, irodalmi és képzőművészeti fogantatású 4 kisfilmjei metaforikus-meditatív filmversei (Groteszk, 1968; Elégia, 1965; Amerigo Tot, 1969; Capriccio, 1969) prelúdiumok, szakrális előjátékok a Szindbád mitikus álomvilágához. 5 Valami különös és egyedi impresszionista-szürrealizmus 6 olvad itt össze a szférák zenéjévé: „A szürrealizmus olyan, mint az eső: valami megfoghatatlan - a felhőből - jön, de a földet veri". „Egyszerre kell megragadunk a naturálnál és a realitásban, és fölülemelkedni rajta" (Huszárik Zoltán). 7 Ezen előképekben már filozófiává nemesített idő van: univerzálisszakrális végrendelet-leltár, s utazás a halál felé, elmúláshorizontok (vonat, lovak és utak, kéz és szobor, varjúrebbenés és hóember, olvadás); emlékezés, védekezés , szorongás; kozmikus gyász; a tájelemek metamorfózisa (bukolikus tájból a bünbeesett civilizációba); mitizáló színdramaturgia, képek és akusztikus elemek többszólamúsága, egymásra/egymásba csúszása; képek időfelettivé torzítása; dinamizált képek, feleselő elégikus monológok, az egymástól távoli képek szerális mezőjének mozgása, „sajátos pszeudoepikus dramaturgia"; a zene, a vers, a képzőművészet közös ritmusa (szeszély, könnyedség, strukturáltság); zenei virtuozitás és matematikai fegyelem. A Szindbád ily módon lesz az archetipikus karakterek összegzése, a spiritualizált gazdag és szegény filmes eszközök finom szőttese. 9 Gazdag, mert a fizikaiban, a realitásban, az érzéki létben gyökerezik; szegény, mert szigorú hűvösség, stilizáltság, lelkiség a koronája. A Szindbád spiritualitása abban rejlik, hogy fokozatosan megszünteti eleven eszközeit; amit az egyik pillanatban felépített, azt a másikban alázattal lebontja. A Szindbád gazdag lírai poéma: 12 múltbeli - jelenbeli történetet 1 0 szegmentál és mos egymásba, az egyenes vonalúságot a szabad monológok és a kezdő montázssor szüntelen visszatérő képei által lebegteti (arcok, virágok, hóban guruló meztelen női test, repülő rózsa stb.) Egy utazás történetét látjuk: a tetszhaláltól a valódi halálig, az álmodás tobzódó líraiságától az elmúlás feszülő drámájáig. Míg a hosszú, szekondos, szobabelsős ágyjelenetekben erősen színezett minden," addig a meglehetősen ritka nagyközelikben tompa és elmosódott pasztellek uralkodnak: az egymástól szinte független villanások - akár csak a lecsukódó szemhéj mögötti álomban -, kezdenek lassan képpé, mesévé összeállni. Álombeli és valódi nők karjai-szoknyái közt sodródik, választ és választják, de mindig visszatér az ősanya és szerető, Majmunka révébe, utoljára pedig a búcsú kopogó szemű öregasszonyainak furcsa ölelésébe. 86
