Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2003. Sectio Culturae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 30)
SZŰK BALÁZS: Archetipusok a mozgó fényben
A történet gazdag és szerteágazó (asszociatív bevillanások; önálló hangulatú és stílusú zárt/nyitott jelenetek; az évszakok, a hold, a ló, a feszület, a kocsi, az evés mitikus jelképiségének polifonikussága; egyszerű metonímiák jelenetet előlegező hangulati feltűnései), mégis következetesen egy irányba tart. A tavasz-ébredés és nyár-szenvedély, táncok (két Tavasz tündér, Tél tündére) és a ló/kocsi dramaturgiai keretében, ívében haladunk egy álomballada titkos ösvényein. Színdramaturgiai értelemben is a keret hídja épül a végpontok között: a film elején és a zárásban megjelenő fogat szemcsés, durva zöld-sárga árnyalata, és az orgona/feszület előtti halál, a Huszárik-kéz szuperplánjának lassuló remegése. De a többször feltünő-elhaló-feltámadó parázs, a virágárus lány piros rózsája, a Tél tündér piros sálja, a történet aranyló gyertyái is ugyanezen logikában mozognak. E szakrális gazdagság és szegénység dualitása már a négy vágás érzékigondolati-atmoszférikus nyitásában is teljes arzenáljában készen van. A nyitóképek vizuális tézis-antitézis-szintézise 1" egy szépséges és elherdált élet „eltévedt hercegének"' 1 identitáskereső szindbádiája. A szerális montázssorok és az ebből kinövő filmegésznek kettős szerkezeti fundamentuma van: az ébredés előtti álomsziporkák, azaz a mélytudat homályából az égő realitásba kerülő szép-fájó titkok és szende történetek, amelyek nem elég zártak, de nem is eléggé álomszernek - ő általuk kér Szindbád bebocsáttatást a megváltó halál nyugalmába. Ugyanakkor a nyitó motívumsor 8 perces, IV tételes (I: 1-37; II.: 38-59; III: inzert, 60; IV.: 6184) miniatűr szimfónia, ahol a zenei élmény képzésében nemcsak a lassú zongorabillentések, az egy majd a két cselló pengetései, hanem Szindbád monológjának révült ritmikussága, a képek tartalmi és plánozó lüktetése, a színek őselemekben való „megmerítkezése" is szerepet játszanak. Az I. tétel lendülete még gyors (1-2 s/kép), a képek önállóan is felismerhetők, hangulati alapon ismétlődnek, bár az 1. és 29. kép valami hihetetlen gyorsan elmozduló gördülés, fehérség zöldes barna háttér előtt - talán a később gyakran feltűnő meztelen női test fordulása a hóban. A szuperplánosszűkszekondos képek többsége áll (talajra lehullott levél, páfrány, virág női hajban, női arckép, rajta száradó levél, függőleges kereszt, virágcsipkés terítő piros szirmú virággal, női portré, kezét kontyához emeli, napkorong arcú virág), de vannak, amelyek megmozdulnak, mozgásaik aprók, mintha most születtek volna (belenyúlás, zsírkarikák „tánca" a leves felszínén, felizzó parázs, pókhálón remegő és a fa erezetéről csepegő víz, a fenyő előtt felszálló füst). A színek tiszták (fehér, barnás fehér, szőke-fehér) és érzékiek, földszín űek (vörös, piros, barnás-vörös, barna, sárga-vörös, sárgás-zöld), mintha a női arcok/bibék kinyílásának koloratikus nyomatai volnának. A hangok is kitágulnak: apró zongoraleütések leheletnyi csenddel, a 7-9. képekben be87
