Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2003. Sectio Culturae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 30)

HEGYESI HUDIK MARGIT: A romantikus dal kialakulásának körül-ményei és három Schubert-dal művészi előadásmódjának sajátosságai

Ó, mondd, én jó gyermekem, szólj, mi bánt? Jaj, nézd csak, ott a rémkirály áll, sok dísze, éke úgy csillogott. Mit látsz, nem rém, csak köd van ott. „Jó gyermek, jöjj, a váram szép, ott vígan játszom veled, míg élsz; benn színes, tarka a hímes rét, s anyám néked adja szép köntösét. " Úgy félek, jaj, félek, mondd nem hallod még, hogy engem suttogva csábít a rém ? Légy nyugton maradj nyugton, ne félj: csak hervadt lombot zörget a szél. „Jöjj, drága gyermek az erdőn át, ahol tündér lányaim várnak rád; vidám dallal hívnak e szépséges nők és táncolva álomba ringatnak ők, és táncolva álomba ringatnak ők. " Úgy félek, ja j, félek, most hallhattad jól, az éjben tündérek hangja szól! E hang, mely zsong, hisz jól hallom én, szél suttog áfákon, s játszik a fény. „ Te szép legény, nos, váramba jöjj, légy enyém, de, vélem, ha nem jössz, úgy elviszlek én." Úgy félek, jaj, végem, ott vágtat felém, két karja átfog, úgy bánt a rém! Hogy ű~i, hajtja, a ló szinte száll, mert sír és jajgat a kis lázas száj; s hogy végre otthonába ér, karjában gyermeke már nem él. Ó szólj, mért reszketsz, mi bánt, szólj, mi fáj? Atyám, ott, nézd, a rémkirály áll a bűvös vessző már nála van csak ködlőfény az én fiam. „ 0 jöjj, ne félj, te drága lény, meglásd, mily szépen játszom én, oly tarka hímes szép zöld a rét csupa bűvös árnyék leng szerteszét. " Jaj hallgasd csak atyám, nem jói értem én, mit lágyan suttogva ígér a rém. Légy bátor hisz a rém nem beszél a száraz lombot rázza a szél. «Jöjj forró gyermek, oly jó lesz lásd itt az Éjnek lányai várnak rád, hisz a hűvös Éj puha lányai ők, majd csendesen álomba ringatnak ők, majd csendesen álomba ringatnak ők. Jaj látod, áfák közt, ó nézd most kigyúl Éjlányok árnya a sűrűn túl. " Ne félj, ne félj, ó gyermek, ne szólj, csak kusza tölgy az, én látom jól. „Jöjj légy velem, jöjj szívemre szép kicsi lény, ha engedve nem tudsz, úgy elviszlek én. " Jaj fáj már, ne engedd, most karja kinyúlt, O most a rém, jaj, lesújt, lesújt. Aféifi vágtat, szíve borzongva fáj, mert kínban hördül a bús gyermekszáj, eléri most, hol háza volt: karjában gyermeke jaj! már holt. Ez a dal szintén középhangra íródott, de az előadási gyakorlat szerint főleg baritonok éneklik, hisz a szerepek szerint is és a drámai hangvétel miatt is férfi hangon hiteles az előadás. Már említettem, hogy a zongoraszólam nem egyszerű kíséret Schubert dalainál. 250