Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2003. Sectio Culturae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 30)

HEGYESI HUDIK MARGIT: A romantikus dal kialakulásának körül-ményei és három Schubert-dal művészi előadásmódjának sajátosságai

Ebben a dalban a tragédiát sejtető dübörgést a zongora jobb kezében megszólaló oktáv állású gyors tempójú triolás ritmus adja (oktávrepetíció), miközben a bal kéz játssza a felfelé törő mozgékony dallamot. A dal zongorabevezetése a dalirodalom leghíresebb előjátéka a terjedelme és a technikai nehézsége miatt. A tizenöt ütemes előjáték két nyolc ütemes frázisból áll úgy, hogy a nyolcadik ütemben a zárás és az indítás egyszerre, egy ütemben történik. A zongora irányító szerepe az egész dalban érvényesül, ami azonnal kiderül a dal elején azzal, hogy a folyamatosan lüktető zongoraszólam felett hirtelen megjelenik az énekszólam. A drámai zongorakíséret mellett az énekes hol a túlvilágra csalogató Rémkirály, hol a lázálomban vergődő gyermek, hol pedig az aggódó apa hangján szólal meg, vagyis ezt a három szerepet személyesíti meg. A „Berlinische Zeitung"-ban megjelent kritika így ír a dalról: „Az egészen sajátos zongorakíséret az énekszólam koloritjához alkalmazkodik. Találóan fejezik ki ezek a hangok a gyengéd szeretet vágyát. Az Erlkönig igen eredeti, tragikusan komoly mű. Ej és borzadály, vihar és rémület félelmetesfantasztikus ábrázolása ez az. éji darab. A dal formai felépítése zeneelméleti összefüggésekkel vázlatosan a következő: tizenöt ütem zongorabevezetés után a tizenhét ütemes első versszak a főhangnemben egy kétszakaszos dalforma. Négy ütem zongoraátvezetés után a tizennyolc ütemes átvezető rész következik, amely modulál a következő rész hangnemébe. Ismét zongoraátvezetés következik három ütemben, majd egy tizennégy ütemes triószerű kétszakaszos dalforma párhuzamos dúrban. A szintén tizennégy ütemes negyedik versszak visszatér a főhangnembe. A strófa első két sorában használja Schubert zseniális módon a félelem kifejezésére a folyamatosan kopogó, megmerevedett váltóhangdisszonanciát. A tizenkét ütemes ötödik versszak ismét kétszakaszos dalforma az alsó domináns hangnemben. Ebben a strófában használja Schubert az egyik legkedveltebb ritmusképletét, a daktilust. Erre a lendületes dallamvonalú szárnyalásra kiváló példa a rémkirály második csábító dallama. A tizenöt ütemes hatodik versszakban egy nagy szekunddal magasabban megismétlődik a negyedik versszak dalformája, hisz megismétlődik a fiú félelme és könyörgése is apjához. Ennek a strófának a harmadik-negyedik sorában egy klasszikus mintájú kromatikus modulációt hallhatunk (cisz-mollból átmegy az öt előjegyzés különbségű nápolyi d-mollba). Négy ütem zongoraközjáték után a hetedik versszak első hét üteme a Rémkirály utolsó megszólalása, majd nyolc ütemben a fiú apjához intézett utolsó szavai hangzanak el a fokozás kedvéért még egy kisszekunddal magasabban. Az utolsó tizenhét 6 Dietrich Fischer-Dieskau: A Schubert-dalok nyomában (257. o.). 251