Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2003. Sectio Culturae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 30)

Kocsis ISTVÁN: Jelentés a Tekintetes Úrnak

Hogyan látom az olvasótábort?! Általában minden embernek megvan az igénye arra, hogy megismerje a világot, amiben él, és az embereket, akik társai az életben. Amint, ahogy a Föld felszíne sem egyforma, úgy a rajta élő népek sem élnek egyformán, sőt nincs két olyan ember, akinek egyformák lennének az életkörülményei, érzései, gondolatai és felfogása az élet dolgairól, az emberi kapcsolatokról, a haza, az otthon, a család szeretetéről, a szerelemről, a barátságról, és még sorolhatnám... Az olvasótábor segít abban, hogy mindazt, amit itt felsoroltam, jobban megismerjük, bíráljuk, megvitassuk, tanuljunk belőle, más, ma is élő vagy régebbi korok történelmi személyiségeinek példáiból és művészeinek alkotásaiból, továbbá a kiscsoportos foglalkozásokon belül az egymás közti véleménycserével kialakított beszélgetésekből, vitákból. Az olvasótáboroknak még sok egyéb erényük van, de a legfontosabb talán az, hogy akik részt vesznek benne, a tábor ideje alatt egy olyan társaság tagjai, akik vidámak, önfeledtek, és olyan hangulat veszi körül őket, amilyenről talán még a „nagyfilmek"-ben sem álmodnak. Minden eddigi olvasótáboros nevében megköszönöm az olvasótáborok szervezését, és kívánom, hogy továbbra is legyen szívügy, mert a fiatalok igénylik a távolbalátást, bár sokan még nem is halottak arról a módjáról, amit olvasótábornak neveztek el. Végezetül kívánom minden fiatalnak, hogy részese legyen legalább egy olvasótábornak, mert biztos vagyok benne, hogy ezzel egy életre szóló élményt szerez magának. A Tekintetes Urat ekkor már annyira lekötötte a katedra és a filmesztétika, hogy nem jött velünk, de ez semmit nem vont le az egymásra figyelésből és számontartásból. A táboroknak éppen ez volt talán a legnagyobb erényük, hogy emberek tudtak benne és általa egymásra találni. Kamarás István találó kifejezésével élve „lelki erőművek" voltak, szálakat kötöttek, értéket mentettek át a jövőnek, a mának. Ratkó József költő többször jött közénk. Tábori körülmények között feldolgoztuk és bemutattuk a Segítsd a királyt c. „drámácskáját". Talán ő fogalmazta meg a legpontosabban azokra az évekre a látleletet, amikor azt mondta: „Ifjúságunk, úgy látom szellemi inkubátorban nevelkedik, s ha már nekünk, mai felnőtteknek megártott a közelmúlt, legalább őket neveljük úgy, hogy bűntudat helyett legyen érzékeny öntudatuk". Ennek a fontos gondolatnak a szerzője is a Tekintetes Úrral majdnem egyidejűleg hagyott itt minket, és maradt ránk örökségként a „megözvegyült munka", amelyet nagyot fordult világunkban az itt maradottak próbálunk ugyanazon következetességgel számon kérni önmagunkon. 15